Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - ADATTÁR - P. Hajmási Erika: A táplánszentkereszti műemlék templom történeti és régészeti katatása

je nincs. Temetőjét 1778-ban újra szentelték, mivel új temetőt alakítottak ki a Szentkereszt és Péteri mellett vezető úton. A temetőt földhányással vették körül.

14 Az 1815-ös Somogyi-féle vizitáció

15 szerint: Szent Kereszt a Szent Lőrinc-templom filiája volt. A templom téglapadozatos, fazsindellyel fedett, a szentély boltozott, a hajó deszkázott. Sekrestyéje téglából, szószéke, 16 padja, tornya fából van. Bőle 184l-es vizitációja

16 lényegében ugyanezeket állapította meg. 1888-ban a templom életveszélyessé vált,

17 emiatt a felülvizsgálatára kiküldték Brenner János egyházmegyei főépítészt.

18 1891-ben határoztak az átépítésről,

19 majd északi falát megerősítették. 1896-ban megépítették a tornyát és még ebben az évben befejezték a felújítást. 1930-ban kicserélték az ácsszerkezeteket és a cserepeket.

20 Erre is utal a plébánia História Domusa, mely a templommal kapcsolatos további eseményeket is híven rögzíti:

21 1942-ben Steffek Albin alsecco techiiikával kifestette a templomot. 1943-ban, majd 1946. április 29-én kifosztották. 1961-ben újravakolták, majd a műemléki feltárás előtt 1974-ben teljesen renoválták. A TEMPLOM ÉPÍTÉSI KORSZAKAI Az 1. építési korszak (román kor, 13, század eleje) A templom a 13. század első negyedében épülhetett Szent Kereszt feltalálásának tiszteletére. Egyhajós, nyújtott, íves, boltozott szentélyű, nyugati karzatos, déli bélletes kapujú templom volt. Padlózatát agyagba ágyazott téglából képezték ki, amely egy téglavastagsággal alacsonyabb volt, mint a szentély. Építőanyagai római faragott kő, tetőfedőcserép és tégla voltaic. Római kerámiát nem találtunk, az építőanyagot kicsit messzebbről hozták, - Savariából(?). A déli kapu külső nyílása méretben megegyezik az oltáralap hosszabbik oldalával, a kapu belső nyílása az oltáralap rövidebbik oldalával. Úgy véljük, hogy az oltáralap hosszabbik oldala mai mértékkel nézve 1,6 m, ami 1 ölnek (orgia) számíthatott. Az épület arányai e mértékkel válnak értelmezhetővé. A feltárt román kori alapozás szerkezete így rekonstruálható: a kiásott alapárokba sárga agyagot döngöltek, erre egy sor római téglatöredékeket (latért), római tetőfedőcserepet (tegulát, imbrextöredéket) helyeztek, 6-12-20 cm közötti vastagságban váltakozóan sárgásszürke agyagot döngöltek, s végül 2 sor töredékes római téglát raktak. Mindezek fölött 67