Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - ADATTÁR - Szúnyogh Sándor: Él az arany és a vér. — Aranymosás a Muravidéken —

Különösen a török támadások és ostromok, valamint portyázások idején foglalkoztatta sokat az uraságokat és a hadvezéreket az aranyzsákmány. Muravidék történelmi múltját vizsgálva legtöbbször a keltákig vagy a rómaiakig szoktunk visszatekinteni. Lehet, hogy a kelták voltaic azok, akik e vidéken először foglalkoztak a nemesfémek kiaknázásával. Somogy megyében - a szálacska! magaslaton - az elsó világháború előtt a régészek feltártak egy kelta pénzverő műhelyt. Pannóniában a keltáit hatalmának hanyatlásával egyidőben megkezdődött a vidék rómaiak által történő megszállása. Augustus római császár i.e. 35-ben Sisciánál (Sisaknál) legyőzte a keltákat és saját birodalmát kiterjesztette egészen a Dráváig. A térség meghódításának megerősítését azonban Tiberius császár fejezte be i.sz. 10-ben, amikor elfoglalta a Száva és Dráva közét és Traianus volt az, aid 107-ben a római birodalom határait Pannónia tartományban északra és keletre a Duna magyarországi vonaláig és azon túlra is ldterjesztette. Amerre a rómaiak hódító hadjáratot végeztek, párhuzamosan terjesztették a latin kultúrát, de egyben nagy gondot fordítottak a bányakincsek és nemesfémek kiaknázására is. Dáciában például a rabszolgáit százezreivel bányásztatták és mosatták az aranyat. Bizonyára a Száván, a Dráván és a Murán is ők honosították meg az aranymosást. „...A Mura (Muravid, Szentmárton, Dohiji Mihajlovec) és a Dráva ártéri területeinek (Vihnje, Légrád, Barcs, stb.) aranymosóit a rómaiak hasznosították, Siscia (Sisak) és Sirmium aranyverőinek nyersanyaga is valószínűleg innen származott..." - írta Kiss János Érc teleptan című könyvében. Hasonló feltevésekről számolt be Rákóczy Sámuel bányamérnök is századunk elején. A pénzverdék kapacitásáról és közelségéről arra követiceztethetünk, hogy a római rabszolgáit évente többszáz kilogramm aranyat mostak ki Pannóniában. A Savaria és Aquincum felé vezető utak bizonyára izgalmas utazásoltat nyújtottak az akkori római fejedelmeknek. Különösen Petovia (Ptuj) és Celea (Celje) játszhattak jelentős összekötő szerepet. Stájervidéken, vagyis a Stayer tartományban a néphit azt tartja, hogy Attila hun király sírja Petovia (Ptuj) közelében van. A római birodalom hanyatlása után bizonyára sem a hunok, sem pedig az avarok nem hagyták figyelmen kívül az itt lelhető kincset és uralkodásuk alatt folytatták az aranymosást. Az Alpok térségéből ide ömlő folyók nemigen törődtek a térség uralkodóival, hanem nap mint nap hozták a Dráva és a Mura medreiben az Alpok kincsét. A zátonyok megteltek aranyíövennyel és a partok szegélyén a homokban ott csillogtak az aranyszemcsék. 20