Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: Szentmárton és az ő krónikása

mert Zalába akkor még nem érkezett meg Vörösmarty frissen megjelent hőskölteménye. Szekér Joakim és Kultsár István szombathelyi évei című írásában többek között ragyogó adatokat találhatunk a vasi sajtótörténetről. Kultsár István, aki 1789 szeptemberétől 1796 októberéig tartózkodott Szombathelyen, Hegedűs egyik kedvence, hiszen - hozzá hasonlóan - újságíró (is) volt. Szekér Joakim Alajos (OFM) ugyancsak örökre bevéste nevét a magyar laűtúrtörténetbe, hiszen 1791-ben napvilágot látott két kötetes munkája, a Magyarok eredete az első magyarnyelvű történelem népszerűsítő mű, amint ezt Hegedűs kiemeli. És hogy mennyire találó Hegedűsre a „szülőföld írója" titulus tágabb értelemben is, arra itt (is) találunk újabb példát. Czinke Ferenc - aid főképp Kultsár riválisaként ismert Szombathely művelődéstörténetében - utóda Szombathelyen Szép János lett. Szép Pécsről magával hozta az első magyar nyelvű esztétikai tankönyvet. És itt szólal meg az abszolút lokálpatrióta: az esztétika csak 1774-ben kapott katedrát a nagyszombati egyetemen, ott készült az első hazai esztétikai tankönyv latin nyelven. Szerzője Szerdahelyi György volt, aid. Vátról származott. (Ennek közlésére Czinke, illetve az őt felváltó Szép adja az alkalmat Hegedűsnek.) Vahot Imre szombathelyi hírei-hői csupán egy hátterére hívnánk fel a figyelmet. Vahot „Magyarföld és népei eredeti képekben" című periodikájában - 1846-ban - teszi közzé, hogy Szent Márton püspök nem Szombathelyen, hanem Pannonlialmán született. Ennek a véleménynek az eredete a 19. század elejéig vezethető vissza: egy Fuxhofer Dámján nevű bencés szerzetes 1803-ban megjelent kötetében látott napvilágot ez az állítás. „Érdekes - írja Hegedűs -, hogy éppen egy vasi származású ember igyekezett elvitatni Szombathely egyik legnagyobb nevezetességét. Fuxhofer ugyanis 1741-ben Jakon született." (73. p.) A Kazinczy és a mi Gyöngyösünk írásból egy mellékesnek látszó, mégis megszívlelendő körülményre hívnánk fel a figyelmet. Hegedűs soraiból kitetszik, hogy Kazinczy égett a vágytól, hogy megismerhesse, keblére ölelhesse Kresznerics Ferencet, akivel közben nagy érdeklődéssel kísért vitát folytatott Kultsár lapjában a legrégebbi magyar térképről. Ez a hiteles tudós mentalitása: nyilvánosan „ölre megy" vitapartnerével a tudományos vitában, mindaddig, amíg építő a nyilvános vita, ám emberként - talán éppen e szoros szakmai kapcsolat miatt - mély barátságot tud kötni „ellenfelével". Hiszen nem az emberrel van baja, hanem tudományos eredményeivel vitatkozik. Sapienti sat. (B kötet másik írása, a Csehy főhadnagy úr jelenti... szól a Kazinczy és Kresznerics közötti „kapocsról", Csehy Józsefről.) 82