Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Hargitai József: Díszes monográfia Szentpéterfáról

DÍSZES MONOGRÁFIA SZENTPÉTERFÁRÓL Szentpéterfa a közelmúltban ünnepelte 775. évfordulóját. Erre az emlékezetes alkalomra reprezentatív monográfiával lepte meg szülőfaluját Stefan Geosits, aki Szentpéterfán született 1927. augusztus 18-án. Tanulmányait szülőfalujában, Szombathelyen, Bécsben, Rómában és Jeruzsálemben végezte. Miután 1952-ben pappá szentelték, mint káplán, plébános és hitoktató teljesített szolgálatot az eisenstadti egyházmegye plébániáin és iskoláiban. 1958-ban lett Klingenbach plébánosa, 1985-ben pedig a horvát nyelvű, hitoktatás szakfelügyelője. A díszkiadásű falumonográfiához írt előszavában a község plébánosa, Schneller János főtisztelendő úr arra emlékeztet, hogy Szentpéterfát lakóinak Istenbe vetett hite, munkaszeretete és a jövőbe vetett bizalma tartotta meg a történelem viliarai közepette. Hirschl József polgármester bevezetőjében a könyv jelentőségét méltatva, vázolja a szülőfaluhoz való kötődésben betöltendő szerepét. A mű három szerkezeti egységre tagolódik: 1. A kezdetektől napjainkig; 2. Szentpéterfa a jubileum évében; 3. Függelék. A fejezeteket gazdag jegyzetanyag zárja. A szerző sok évi kutató- és gyűjtőniunkáját a helyi plébánia anyagában, a Szombathelyi Füspöki Levéltárban, a Vas Megyei Levéltárban, az eisenstadti Burgenlandi Tartományi Levéltárban és Budapesten, a Magyar Országos Levéltárban végezte. Tolla alól tudományos hitelességű munka került ki, amelyet színesen, érdekesen, élményszerűen és olvasmányosan írt meg, mégpedig három nyelven: horvátul, magyarul és németül. (Néhány kisebb, fontos részlet angol fordítását is közli.) Az olvasó számára hamar tisztázódik a három név jelentése, amelyet könyve élére címként választott a szerző. Korai okmányokban olyan nevelőre (Peinicahu, Peinihhaa, Buda) bukkant a település elnevezéseként, amelyek réges-régen kikoptak már az emlékezetből. A mai név a falu védőszentjére, Szent Péterre utal: Ecclesia Sancti Petri, vagyis Szent Péter temploma. A falu horvát neve is ebből a fogalomból származik: Petrovo Selo. A történelmi okmányokban használt Prostrum névvel kapcsolatosan a szerző úgy vélekedik, hogy sem latin, sem szláv eredetét nem lehet kideríteni, legvalószínűbb, hogy középfelnémet eredetű: „prot drum", azaz „termékeny vidék"-et jelent. Az előbbiekből az is kiderül, hogy a község a tőle keletre elterülő halmon épült vöröstemplom alapításától számítja fennállásának történetét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy már jóval korábban ne éltek volna itt emberek. Állításait az itt előkerült római leletek, ércpénzek, sírkövek is bizonyítják, amelyeknek a fényképeit közzéteszi a könyvben, és 77