Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - ESEMÉNYEK, HÍREK - Bajzik Zsolt: Szlovén-magyar ifjúsági levéltári kutatótábor

vánfalváról jelentkezett 2 szlovén anyanyelvű diáklány betegségre hivatkozva nem jelent meg a tábor megnyitásán. E sajnálatos esemény miatt Vas megyét csak egy levéltáros képviselte. A munka során nem kimondottan levéltári anyag volt, ami összegyűlt, ez inkább egy későbbi helytörténeti gyűjtemény, kiállítás anyagát képezheti. Jellegzetes iratok fordultak elö jelentős számban: gazdakönyvek, különböző magánlevelezések, hivatalos okiratok, bizonyítványolt, régi anyakönyvi kivonatok, végrendeletek, adóívek, családi fényképek, papírpénzek és még számtalan fajta egyéb irat. Külön meg kell említeni a falvakban talált gazdag könyv- és fényképanyagot, amelyből - szó szerint - képet kaphattunk a színjátszó- és olvasókörökről, tűzoltó egyesületekről, aratásokról, cséplésekről, lakodalmakról és szüreti mulatságokról, amelyek fontos dokumentumai a népi élet és életmód kutatásnak. Nagyszámú 19. században keletkezett iratanyagot sikerült begyűjteni, ezek közül is a legfontosabb és talán a legértékesebb daraboltat Bárszentmihályfán. (1860-as keltezésű színes kataszteri térképeket - Bárhely és Szentmihályfa községekről - valamint a hozzá tartozó földkönyveket). A szlovén oldalon pedig Göntérházán talált - 1862-ből való - színes térkép volt a legrégebbi lelet. Egy-egy ilyen dokumentum a község történetének ismeretéhez rendkívül fontos, hiszen olyan adatoltat tartalmaz, mint a tulajdonosok, a dűlők nevei. Rendkívül információgazdagok és izgalmasak voltak a családi naplók, amelyek egy közösség fontos eseményeit, történéseit öröldtették meg, de ezekből előbukkantak az adott év természeti, időjárási és gazdasági viszonyai is. A diákoknak nem csalt napi munkát jelentett a táborban való részvétel, hanem szórakozás és egyben tanulás is volt, hiszen rengeteg érdekes és megrázó történetet hallhattak, amelyek az idős emberekben még élénken élnek. Tapasztalatokat is szereztek, hogy melyek azok az iratok, amelyek az „ifjú levéltárosoknak" is fontosalt. A magyar oldalon folyó munkát a településeket jól ismerő helytörténészek segítették. Az ő támogatásukltal könnyebben lehetett kapcsolatba kerülni a falusi emberekkel, mivel így kevésbé voltak bizalmatlanok. Ennek ellenére általában tartózkodóak voltak az emberek és sok alkalommal hivatkoztak arra, hogy már elégették a régi iratokat, mert azt fölöslegesen nem rakosgatják a padláson. így is a legtöbb helyen beengedték a tábor résztvevőit a házakba, felmehettek a padlásra, megmutatták amilyük volt. Tény, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még meg lehet menteni az enyészettől a magánszemélyelalél kintlévő, de a helytörténetre - és esetlegesen egy régió történetére - vonatkozó fontos dokumentumokat. Az idősebb korosztály még őrzi ezeket, de a fiatalok már 91