Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - IN MEMORIAM - Szabó László: „...három dolog töltötte be az életét A család, a gimnázium és a város." -Hodászi Ede (1911-1995) emlékére -

„...HÁROM DOLOG TÖLTÖTTE BE AZ ÉLEIÉT. A CSALÁD, A GIMNÁZIUM ÉS A VÁROS." - HODÁSZI EDE (1911-1995) EMLÉKÉRE Egy Vas megyei kisváros gyászol, A megye honismereti mozgalma gyászol. 1995. december 29én, életének 85. évében elhunyt Hodászi Ede, a szentgotthárdi Vörösmarty Gimnázium volt igazgatója, a város első díszpolgára, nagyon sokunk szeretett Ede bácsija. Úgy hagyott itt berniünket, ahogy élt; csendben, a rá jellemző erkölcsi-emberi tartással, nem akarván még halálával sem különleges törődést okozni szeretteinek és környezetének. Pedig közelebbi és távolabbi hozzátartozói, ismerősei tudtuk, érzékeltük, hogy az utóbbi időben fokozatosan erőtűenedik el az a szikár, számos megpróbáltatást kiálló test, amely az Ő lelkének, egyéniségének megjelenítő foglalata volt. O maga is tisztában volt ezzel. Két éve, a gimnázium 100 éves jubileumán említette, hogy megnyugvással várja a földi lét végét, hiszen gyermekei révbe jutottak, az életét meghatározó gimnázium képes az újabb és újabb kihívásoknak megfelelni, Szentgotthárd - miközben megőrizte patriarchális báját - szemlátomást fejlődik és gazdagodik. Igen. Hodászi Edének három dolog töltötte be az életét. A család, a gimnázium és a város. Gyermekkorában érzékelhette, hogy mit jelent az ember számára a család. Nyolc éves volt, amikor édesapját az első világháborúban szerzett betegsége következtében elvesztette. Érzékeny gyermeki lélekként tapasztalta édesanyja emberfeletti küzdelmét, ami a négy félárva gyermek nevelésével, sorsuk alakításával szakadt rá. És átélte - átmenetileg, kényszerűségből - a család testmelegének hiányát, hiszen az elemi iskola 3., 4. és a főreál gimnázium első öt osztályát a szombathelyi Hadi Árvaházban végezte. Bevallom: sokáig nem tudtam erről a tényről. És sokáig ezért talány volt előttem Ede bácsi rajongó családszeretete és magas fokú szociális érzékenysége. A sors - felesége Kató néni személyében, lánya és fiai sikeres életében kárpótolta Őt a gyermekkori sérehnekért. Ede bácsi nehezen megközelítlietö volt, ha önmagáról kellett nyilatkoznia. Ám átlényegült szeretettel és jogos családfői - apai büszkeséggel beszélt mindig a gyermekeiről, unokáiról. Elete párjával három gyermeket neveltek nagy-nagy szeretettel abban a 71