Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Sándor József népköltésgyűjtő (1895-1976)

Az Úristen adja Had ihassunk eleget Ajándékát nyújtsa Hogy ez estét megérték Bort, búzát, borocskát Sok legyen az egészség Kurta farkú malacot Adjon Is ten jóestét. Szekerünkbe kereket Csutoránkba feneket Borral vagy ennivalóval, sokszor pénzzel elégítik ki a regösöket. Szövegüket az ajtó előtt mondták el és csak az ajándékért kopogtak be. A regősöket, regölést, ezt az ősi népszokást, a századfordulón a történelmi Magyarországon 179 községben figyelték meg. A legtöbbet Vas és Zala megyékben. Eszközük a láncosbot, csengő, hólyagduda (nevezik höppögetonek is). Kemenesalján a tollas süveg, csúcsos piros csáltó, kifordított bunda és kenderből ragasztott bajusz volt a jelmezük. SZOMORÚ A JUHÁSZ Szomorú a juhász Kocsmárosné hallja, Mert nincs birkatartás, Van-e piros bora? Megirigyelték az urak Vagyon bizony hatszáz akó, A nagy búcsútartást Juhászoknak való. Ne szomorkodj pajtás, Kocsmárosné hallja, Lesz még búcsútartás, Vagyon-e szép lánya? Majd ha az urak birkái Vagyon bizony kettő-három, vakargatják egymást. Juhászoknak szánom. FÁBIÁN URASÁGRÓL Fábján Bagó várát bírja, Fábján lova zabot eszik, Ezer forint az árenda. Maga pedig kávét iszik. Mindig a fejét vakarja, Kávé nem akad a torkán, Miből lesz meg az árenda. Majd a fene megesz Fábján. Bagó vára Cseren fekszik, A Fábján is majd megszökik. Elvetette az árendát, Nem is kap egyhamar gazdát 66