Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Sándor József népköltésgyűjtő (1895-1976)

Kinek illik félni, Annak meggondolni, A legények fortélyával Hogy tudjanak élni. A víg farsang már elmúlik, De meg se könnyezzük, Csak sirassák a vén lányok Pártában a fejük. Múlik a szépségük, Ráncosul a képük, Pedig már a sok sírástól Kifordul a szemük. Jaj, özvegyek, jaj szegények, Miért szomorkodtok, Talán, hogy ily szerencsétlen Lett a ti sorsotok? Nem kellférhez menni, Ily galibát tenni. Vegyétek az imakönyvet, S abból imádkozni. Nekünk is van szabadságunk, Most egy kis tréfára, Hogy majd jobban tanulhassunk Benn az iskolában. Most szabad a táncra, Egy kis mulatságra Lábainkat egyengetjük, Táncolók módjára. Mi most azért fáradozunk, Hogy teljék kosarunk Azért, hogy ily sok jót mondunk Ajándékot várunk. És ha sokat kapunk, Dicséretet hagyunk, Házunkból mi seregestül Szomszédba ballagunk. EGYIK VITÉZ: Ha nem adnak szalonnát Kibököm a gerendát. A Balázs-járás (február 3.) Szent Balázs püspök és vértanú ünnepe. A Legenda Aurea szerint Szent Balázs egy özvegyasszony fiát, akinek torkán akadt a halszálka, imájával mentette meg a fulladástól. Az asszony étellel és gyertyával fejezte ki köszönetét a püspöknek. A 6. századtól a püspök nevét már a torokfájás gyógyítójaként emlegetik. (Balassa IvánOrtutay Gyula: Magyar néprajz. Bp. 1979. 567., 604. p.) LUCÁZÁS December 13-án hajnalban 2-3 gyermek nagy szalmaesutakkal vagy darab tűzifával házról-házra jár. A tartalék szalmát párfödö ruhában viszi utánuk 2-3 gyermek, vagy egyik háztól lopjak a kazalból és viszik a másikhoz. A csutakosok beérkeznek a házba, letérdelnek a csutakra vagy fára és szaporán rákezdenek a mondókára. A párfodosök az udvaron potyogtatják a szalmát. Sok helyen az ablakot is betömik. Bekiáltanak: Szabad -e lucázni? (vagy kotyolni) Ha nem engedik meg, bekiáltják: Egy csibéjük legyen, az is vak legyen! 63