Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - IN MEMORIAM - Hargitai József: Regős János emlékezete (1913-1996)

korában diftériábaii ragadta el a halál. Az anya búskomorságba esett, de következő gyermekeinek - Jánosnak, Vilmosnak és Margitnak - a születése kigyógyította lelki depressziójából. A gyerekek még picik voltaic, amikor az apa nyolc évre újra visszament Amerikába, hogy pénzkülcleményeivel istápolja a családot. Regős János számára egész életére szóló példaértékű cselekedet volt az édesanya küzdelmes helytállása. Ez az, ami már csepregi kisdiákként erőt adott, neki arra, hogy semmitől vissza ne rettenjen. Négy évig naponta 10 km-t tett meg TömÖrdről Csepregbe és vissza 10-14 éves gyerekként, hogy a polgári iskolában tovább tanulhasson. A kemény teleken cipőjét, zokniját a kályhánál szárítgatta osztálytársai nem kis derültségére. Elviselte, mert az előrejutás feltétele számára a helytállás volt. Ettől kezdve két motor vitte előre egész pályáján: a szívósságtól áthatott akaraterővel folytatott tanulás, valamint a szakadatlan többre és jobbra törekvés vágya, a munkaszeretet láza. Emberi arcvonásaiból ezeket a karakterjegyeket tartom a legjellemzőbbeknek. Tömördi kántortaiűtói tevékenységének éveiben nemcsak a rábízott gyermekek pontos, lelkiismeretes tanítója volt, hanem a falu népnevelője is: dalárdát, színjátszó csoportot szervezett. Szerette népét, kis tanítványait, de a küldetéstudat tovább vitte őt pályáján. Szegeden három szakos tanári oklevelet szerzett, de csak egy évig tanított Sárváron, mert újra folytatta szegedi egyetemi tanulmányait, hogy tanítóképző intézeti tanár lehessen. Miután történelemből doktorált, Kőszegre került gimnáziumigazgatónak. Néhány évi irányító munka után azonban inkább hivatásának, a pedagógusképzésnek akart élni. Ezért kérésére előbb a tanítónőképzőbe, majd a fiúképzőbe került tanítani. A kőszegi tanítóképzés megszűntetése után, 1960-ban a szombathelyi tanító- majd tanárképző főiskola alapító tagja lett. Évekig az intézet igazgatóhelyettesenként és tanszékvezető tanáraként kamatoztatta tudását. Lexikonszerű tömörséggel ennyi ez a vázlatos pályakép, amelyet megrajzolhattam róla. Regős Jánosra emlékezve elengedhetetlen, hogy az alkotó embert, mint helytörténészt és mint művelődés- és neveléstörténészt is méltassam. Számos megnyilatkozása azt bizonyítja, hogy a helytörténetet nem a nemzeti történelem kiegészítőjének, hanem szerves részének tekintette „A helytörténeti kutatás olyan értékes részleteket tárhat fel, amelyek a téma országos összefüggéseit tehetik teljesebbé" - írta a Szelestey életmű értékelésében. Az alkoholizmus elleni lcüzdelemről írt munkájában pedig a következőket állapítja meg: „Ma már - szerencsére - túl vagyunk azon a perióduson, amikor egyesek a történetiséget, a történeti folyamat teljességet, politikai nevelőhatását nem vették figyelembe. Egy 84