Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - ADATTÁR - Komjáthy Kálmán: Disznóölések Körmenden

KOMJÁTHY KÁIjMÁST DISZNÓÖLÉSEK KÖEMENDEN A századfordulótól az 1940-es évekig, az itt élő zsellérek és summások, valamint a kis és törpebirtokosok - és ez volt a lakosság 60 %-a - évente átlagosan egy disznót vágtak. Tavasztól őszig eljártak a nagybirtokokra részes munkát vállalni, és az itt kapott terményből hizlalták a család jö­vő évi zsírozóját, hízóját. A zsírozó szót nem véletlenül használtam, mert mint az alábbiakból kitűnik, a disznó minden porcikáját felhasználták. Az egész évben féltő gonddal nevelt hízók általában magyar mangali­cák voltak. Ezek úgy december közepétől január végéig kerültek levá­gásra. Hacsak nem volt különösen jó evő és míg az etetni való is tartott, mert akkor tovább hizlalták. Ha viszont beteges volt, korábban kellett levágni. A rokonság általában összehangoltan rendezte a disznóöléseket. Egyik héten egyik, másik héten másik, vagy kéthetenként. Arra is vigyáztak, hogy lehetőleg csípős hideg idők legyenek, hogy meg ne romoljanak sem a húsok, sem az elkészített finom falatok. A disznóölés szertartása szin­te családi, rokoni ünnepnek számított. A rokonság műiden egészséges, épkézláb tagja megtalálta itt a munkát. ELŐKÉSZÜLETEK A készülődést már egy-két nappal előbb elkezdték. Elővették a jó éles késeket, a kötelet, a pörzsöléshez a szalmát - újabban gázégőt - a rend­fát, a mell esztő teknőt, a hogs tokot (bontóasztalt), a sózósajtárt, a bel es­teknőt, a katlant, az üstöt, a zsírsütő-serpenyőt, a zsírnyomót, a keverő fakanalat, a pecsenyevillát, a pecsenyés tepsit, a zsírosvindőt (vűidelyt), a rudat a húsoskolbásznak, a vájlingot (melencét) a főtthurkának, a gyú­ród eszkát szalomiavágáshoz. Előkészítették az ízesítő anyagokat, fűsze­reket, sót, pirospaprikát, töröttborsot, majoránnát, fokhagymát, vörös­hagymát (dinsztelve), rizst, zsömlét (zsemlyét). A tálaláskor céklarépát, uborkát, reszelt tonnát, ondós friss kenyeret és zsír nélküli sóskiflit szolgáltak fel. A reggeli ital kisüsti pálinka, ha nagy volt a hideg, pálinkás tea volt. A nap folyamán általában jó savas bort fogyasztottak étlcezés és munka közben. A munkához még virradat előtt hozzáláttak, ha együtt volt a lefogó társaság. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom