Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - MŰHELY - M. Kozár Mária: A falumonográfiától a falulexikonig. - Bemutatjuk Kercsmár Rózsát-

Legrészletesebben a hozzá legközelebb álló területről, az oktatásról ír. Bemutatja azt az utat, amelyen a Idsebbségi sorsra jutott falu lakóinak jármuk kellett ahhoz, hogy megőrizhessék magyarságukat, nemzettudatukat. Kercsmár Rózsa könyve nemcsak az elődöknek állít emléket, de egyúttal a jövő nemzedékéért is aggódik: „Ma már mindez csak emlék. Más az élet. Sok munkát a gép végez. Az emberek zárkózottabban élnek. Bámulják a televíziót, és még a családtagok sem tudnak igazán beszélgetni. Az emberekben mintha kihűlt volna az egymás iránt érzett melegség." Domonkosfa krónikájával nyolcra emelkedett a muravidéki magyar falmnonográfiált, s négyre a szerzők száma (Varga Sándor, Pivar Ella, Pozsonec Mária mellett). Az újságírók - s ez a nemzetiségiekre különösen érvényes - rövid tudósításai is helytörténeti dokumentumok, annak ellenére, hogy a cikkekhez tudományos apparátus (jegyzetek, irodalom) nem tartozik. Ilyen sok kis helytörténeti gyöngyszem után jelent meg a Naptár 1996. évi mellékleteként Kercsmár Rózsa „Hódostól Pincéig" című tanulmánya. Ebben a szlovén-magyar határ mentén fekvő muravidéki - nemzetiségileg vegyeslakosságú - falvakat ismerteti. A szerző a harminc falut északról délre haladva a lexikonok szócikkeinek tömörségével mutatja be. Az egyes „szócikkek" belső szerkezete is egységes: történeti adatok, településszerkezet, lakosság száma, nemzetiségi összetétele, foglalkozások, oktatás, egyháztörténet, a nemzetiségi hagyományokat ápoló kulturális tevékenység. Ez az első olyan tanulmány, amely röviden és tömören foglalja össze a muravidéki magyar falvakról a legfontosabb tudnivalókat, s közli a bővebb ismereteket tartalmazó irodalomjegyzéket is. „így dióhéjban az idelátogatók megismerkedhetnek a murántúli magyar falvakkal" - írja befejezésként Kercsmár Rózsa. S az idelátogatókon nem csak az anyaországi érdeklődőket érti, hanem a muravidéki magyar vendégmunkások külföldön született és haza csak látogatóba járó gyermekeit is: „Külföldre is sokan elkerültek, de ezek legtöbbje itthon építgeti fészkét. Reményt keltő, hogy öreg napjaikra hazajönnek, az viszont elszomorító, hogy a kint született gyermekeik zöme Németországban, Ausztriában vagy Svájcban marad." Kercsmár Rózsa és társai helytörténeti, honismereti tevékenysége más nemzetiségi hagyományápoló és a nemzetiségi tudat megőrzésére irányuló törekvéseik mellett - reméljük, a legifjabb nemzedékre is hatással lesz. Ebben szeretné őket támogatni folyóiratunk is azzal, hogy megpróbálja ráirányítani az anyaország figyelmét tevékenységükre. 43