Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - Ilon Gábor: Emlékezés a 100 éve született Holéczy Zoltánra (1896-1969) a Ság-hegy környékének amatőr régészére

épült 1913-14-beii) alapozási-építési munkálatainál került elő. Ettől kezdve Ő is odajárt, testközelből ismerkedett Savaria történetével. „Dilettáns gyűjtő lettem." - írta 1964-ben egy kéziratában. Celldömölkre kerülve hamarosan felfigyelt a Ság-hegyi Bazaltbáiiya Rt. működése során felszüire kerülő régészeti emlékekre. Lázár Jenőnek, a bazaltbáiiya fiatal mérnökének figyelmét felhívta a kő- és bronzkori emlékek megőrzésének fontosságára. Ennek eredménye, hogy idővel Lázár komoly magángyűjteményt és múzeumot hozott létre. (A háborút átvészelő többszáz tárgy ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található.) Sőt, Lázár saját költségén komoly régészeti kutatásokba kezdett a Ság-hegy környékén is. Halomsírokat ásatott pl. Mesteri és Csönge határában, majd eredményeit publikálta. Dr. Iioléczy Zoltánra nagy hatással volt az 1928-as év, amikor 2 hónapos orvosi tanulmányútja közben megtekintette London és Párizs múzeumait. „Ekkor döbbentem rá, hogy mi sajnos e téren kulturálisan nagyon megkéstünk, mert hozzáértő és élelmes külföldiek tőlünk nagyon értékes....hazai anyagot szereztek meg maguknak, és ugyanakkor megfosztottak minket." - írta fent már idézett emlékiratában. Ezután, s talán nem véletlenül, fedezett fel egy az archaeológiára nyitott, őstehetséggel megáldott fiatalembert, Wéber Gyulát. Útját egyengette. A 18 éves Wébemek a Sághegy őskora című, 1932-ben Szombathelyen megjelent könyvébe Ő írta az ajánlást. Kapcsolatoltat épített ki, szakirodalmat olvasott, recenziót írt. A Vas Megyei Múzeumok Barátainak Egyesülete Folia Sabarieiisia sorozata 1933. évi első kötetében ismertette Benda (Bendeffy) László őskori bányászatot és kohászatot tárgyaló új könyvét. Miután csalódott Lázár Jenőben, akinek tevékenységét nem tartotta önzetlennek, Wéber Gyula pedig fiatalon meghalt, a régészetet hivatalból űző intézmény, az Országos Magyar Történeti Múzeum (a Magyar Nemzeti Múzeum korabeli elnevezése) felé fordult. Gróf Zichy István a múzeum igazgatója 1939 május 2-án kelt levelében a következővel bízta meg: „...arra kérem Nagyságodat, hogy az Orsz. Magyar Történeti Múzeum megbízásából a celldömölki járás területét és az onnan esetleg előkerülő leleteket figyelemmel kísérni és arról berniünket időnként értesíteni szíveskedjék." Ilyen minőségében összeütközésbe is került Lázárral, aldt 1941-ben figyelmeztetett a Történeti Múzeum a szakszerűségre, kutatásainak felfüggesztésére, a történeti emlékek beszolgál tatására szólította fel. Közben, a felhatalmazás birtokában és a Történeti Múzeum pénzügyi támogatásával megkezdte régészeti kutatásait. Ezek közül kettőről vannak pontos és megbízható adataink. Mégpedig; 1941 tavaszán és őszén 20