Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - Sipos Endre: Postumus. - Majer Antalra emlékezve -

Vallotta, hogy az erdészhivatás alapja az elmélyült természetszeretet. Csak azt szerethetjük, amit jól ismerünk. „Ismeretek nélldil úttalan a világ." Az erdész nem a mának, hanem távoli jövőnek dolgozik. Az igaz erdésznek két lelke van: ld kell elégíteni társadalmunk mai szükségletét, és emellett fokozottan kell muiikálkockúa a jövőért, az erdők tartós fennmaradásáért és hasznosításáért. Az erdész szakma nagy türelmet kíván a művelőjétől. Az erdő természetes életfolyamata lassú, munkájának eredményét többnyire csak évtizedek múlva észleli; az erdőt természetes úton újítani és nevelni „Natura sequente nunquain aberrabimus." Csak az erdő sokrétű életének folyamatos változásának ismerete és követése teheti tartóssá, eredményessé az erdész beavatkozásait. Hitvallása volt, hogy az erdész szakmának hite elsősorban a hivatásiik szeretetéből faltad. Vallotta: az erdők ügye nem választható el a társadalmat éltető környezettől. Csalt örülhetünk, hogy az emberek egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak az erdők felé, segítik az erdészeti munka kibontakozását. Majer Antal az ember, a tanár-professzor, a tudós ezeknek a gondolatoknak szellemében nevelte 40 éves pályafutása alatt az erdészmémökök generációit. Utolsó találkozásuiildtor - a kórházi betegágynál - az volt a kérése, hallgassam meg kedvelt költőjének versét, amit elszavalt ... SZERET AZ ERDŐ „Engem az erdő véd s szeret Utóimon erdők kísértek: tölgyek. Fenyők is. Égig értek. ... S ha majd mélyebbre költözöm, érzéstelen rommá omlottam, egy hang közelről súgja még, Én is az erdő fiija voltam!" (Áprily Lajos) 18