Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Gyurácz Ferenc: A büki példa

A BÜKI PÉLDA Közhely, hogy nincs magyar család, amely ne szenvedte volna meg a 20. század egyik vagy másik nagy nemzeti megpróbáltatását, a világháborúkat, az országcsonkításokat, a dilctatúráltat, a személyes és a tulajdonszabadság semmibevételét, a kultúra és az erkölcs tragikus fiaskóit. Nincs olyan magyar település sem - ország- vagy megyehatáron innen és túl -, amelynek kollektív emlékezetét, lakóinak közösségi tudatát és lelkivilágát ne gyötörné máig is parázsló sebként a második vuágháborúban elesettek vagy meggyilkoltak égető hiánya. Különösen érvényes ez az idősebb nemzedékre, amelyek tagjai között találjuk az elesettek testvéreit, gyermekeit, egykori barátait, közeli ismerőseit. Akik évtizedeken át magukban hordozták csöndes fajdalmukat, hiszen azt megvallani, a hősökre emlékezni Rákosi és Kádár rendszerében nyilvánosan nem volt szabad. 1987-től kezdett enyhülni, majd meg is szűnt ez a szégyenteljes tiltás. S bár a méltó megemlékezés, a teljes erkölcsi jóvátétel csak az 1990-ben megválasztott nemzeti kormány idején valósult meg, egyes települések már korábban is példát mutattak kegyeletből, emberségből és - önbecsülésből. Közéjük tartozik Bük, amely az elsők között, 1988. szeptember 25-én avatta föl azt a márványtáblát, amelyre rávésték a második világháború büld hősi halottjainak nevét. Egy másik márványtáblán ugyanakkor megörökítették a Bükről elhurcolt zsidó mártírok névsorát. A bükiek gyors intézkedése elsősorban Szabó József nyugdíjas tanárnak, országosan is számon tartott honismereti kutatónak volt köszönhető, aid szívós munkával, nagy körültekintéssel „összegyűjtötte" a két névsort, s előkészítette az ünnepséget, amelyet azonban már nem érhetett meg; 1988. augusztusában, 73 éves korában elhunyt. Szervezőmunltája során nemcsalt a neveket derítette ki, hanem valóságos arcképcsarnokot állított össze a hősökről: fényképpel, a fájdalmasan csonkán maradt életutak tömör összefoglalásával. Ha csak lehetett, föltárta és leírta a harctéri vagy fogolytábori halál, netán a tragikus baleset körülményeit, idézeteket gyűjtött ld egyes elhunytait naplóföljegyzéseiből, a frontról hazaküldött leveleiből, s még a témához kapcsolódó verseket is idézte - hiszen a főként paraszti sorból való, egyszerű büld katonák között akadt, méghozzá nem is egy, aid ügyesen verselt, s versben fejezte ki a háborúval kapcsolatos érzelmeit. Az így formálódó népi panteon élé Szabó József nemcsalt a máivánvtábla-állítás előtörténetét tudató rövid előszót írt, hanem egy terjedelmes történelmi tanulmányt is. Ebben kitért az első világháborúban részt vett bükiekre, a világégést követő emlékmű-állításokra, amelyek egyik fejezete volt a büld emlékmű 89