Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - ADATTÁR - Salamon Nándor: „Színes vasi föld" — Csonka Ernő festészetéről gyűjteményes kiállítása kapcsán -

vei okán sem - forró, ragyogó, mélytüzű színeket, éles kontrasztolcat megelevenítő vidék. Elegendő a megidézett költőkre hivatitoznunk. Az erdők, vizek felett remegő pára, a völgyekből kiszivárgó hűvösség inlcább tompít, fátyolossá teszi a látványt. A csend, a megnyugvás, sejtelmesség hangulatai inkább jellemzőek. Az elvonuló záporok után talán keményebbek a kontúrok, tisztábbak a színeit, de hőfokuk változatlan. Alkotónk ősszel, télen festett vásznai, nyári erdőit, ligetek mélyén készült munkái hitelesen adják vissza e különös plein air színvilágát, harmóniáját. Hasonlóan vélekedünk alkotásainak valóságtartalmáról. Látásmódjában az időszerűség ellenében egy nosztalgiát sem nélkülöző álláspont viaskodik, valamilyen látványmentő igyekezettől, feloldódástól nyerve hajtóerejét. A genius loci, a helyszínen megszerzett élmény dominanciája uralja választását, de ecsetjárását is. Számára fontos, hogy az udvarkép Perenyén, a kastélypark Bozsokon, a házalt Szelestén vagy Toronyban, a temető Kőszegen került vászonra, papírra. Nem közömbös, hogy a tél Csömötén, az ártér Kám alatt avagy az utcakép Genesen, Kőszegen készült, az emlék meg Sághegyen ragadta magával, a Dealt utcát pedig ablakából örökítette meg egy havas, pocsolyás téli délutánon. Ragaszkodása mégsem görcsös, inkább az alázat vezérli a képalkotás közben. Szerencsés alltat, alti rendelkezik azzal a képességgel, hogy azonosulni tud az éltető forrásul elfogadott tájjal s a kötött látványból mértélttartó transzponálással egyetemesebb érvényű gondolatoltat tud kibontani. Megörökít egy-egy vonzó részletet, közben biztosítja lelkének nyugalmát s megszólítja a vele és mellette dübörgő kort: lám mennyi szépséget rejt e kedves tájélt! De munkál benne, hogy e képeivel az elkövetkezendő idő földijei számára Is közvetítse üzenetét: Ilyen volt hajdan szülőföldünk, amikor még sértetlen zúgtak az erdők, nem taroltált le fasoraink, pataltjai a természet szeszélye szerint szabadon kanyarogtak csalitos medrükben, állt még egy-egy vízimalom búzát őrölve, békesség, tisztesség honolt a faluvégi házban, gyermekeit várta az elhagyott ősi birtok és tiszta levegő, buzogó forrásvíz szolgálta az életet. Nem szűkítjük le - természetesen - festészetének lényegét, ha érdeméül róva hangsúlyozzuk, hogy nagyvonalú, biztos alapozású mesterségbeli tudást, megjelenítő erőt Itifejező művei szolgálatot teljesítenek. Aligha tévedünk sikereinek titkát kutatva, ha állítjuk, hogy a közönség mindenkor megérezte a művészetében rejlő élmény melegét, az alkotó lélek emelkedettségét, mívesen traktál színvilágánalt hamvas fényét és azt az erőt, amely a szülőföld, a simogató vasi táj, a természet szeretetére ösztönöz - alkotót és befogadót egyképpen ... 86