Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - ADATTÁR - Salamon Nándor: „Színes vasi föld" — Csonka Ernő festészetéről gyűjteményes kiállítása kapcsán -

Szülővárosa Szombathely, ahol 1921. április 9-i érkezését jegyezték be az anyakönyvbe. Gyermekkora meghitt családban, a természet közelségében telt. Jószerivel gyermek még akkor is, amikor első díjat nyert 1934-ben - az országos tehetségkutató kiállításon. A „mag" csírába váltott, növekedésnek indult. Középiskolás éveit a premontrei gimnáziumban töltötte. Ösztönzést adó, tehetségét ápoló rajztanára a természetelvű festészetet képviselő Radnai Rezső, altit egyetlen mestereként emleget. 1939-ben érettségizett, papi és rajztanári pályára készült. Tehetsége igen, elhivatottsága kevésbé inspirálta, így eltérő okból mindkét elképzeléséről le kellett mondania. Sem a tanulás, sem a munka kapui nem nyíltak meg számára. Bevonult tényleges katonai szolgálatra. A vérzivataros éveket hadfiként átvészelte, a szovjet hadifogságot azonban nem úszta meg. 1947-ben tért haza valami jobb sors reményében. Házasságot kötött és bekapcsolódott a művészeti életbe. Alkalmi munkákból élt, majd 1952-től különböző vállalatoknál dekorációsként dolgozott, alkalmi grafikákat tervezett. S közben megtanulta, ldmunkálta saját festői technikáját, kereste az önkifejezés aUtatához ülő formáit. 1948-ban szerepelt először a vasi művészek közös ltiállításán. E kapcsolat mindaddig élt, amíg e tárlatformára igény élt a művészeidben, a közönségben. Első önálló bemutatkozására a helyi Derkovits Terembe került sor 1962-ben. A szaknia figyelmét felkeltő „vasárnapi festő" még ezévben egy II. díjat nyert a megyei pályázaton tájképeivel. 33 évvel később a szombathelyi Tavaszi Szalon közönség díja jelezte: az eszményeihez, művészi elveihez hű művész a csúcsra ért. Közben művei számos kiállítóhelyen kaptak falat. Pápán (1977), Budapesten (1987, 1989), Szentendrén (1988), Győrött (1990), Székesfehérvárott (1995) s néhány kisebb varosban rendezett önálló tárlatot a „pannon táj ihletett ábrázolója". Ugyancsak ismerősként fogadták több alkalommal szülővárosában és más vasi településeken. (Sárvár, Kőszeg, Körmend, Celldömölk stb.). Felsőőrön (1933) egy ízben bizonyította, hogy érzékeny festője a szubalpi tájnak is. Munkáit európai, amerikai, kanadai gyűjtők, hazai közületek és műbarátok szerezték meg. Kisebb gyűjteményét - karakteres olajokat, akvarelleket - szándékai szerint a képtár megőrző gondjaira bízza végrendeletében. Tárlatainak fogadtatása, a közönség reagálása, a helyi és fővárosi sajtóban megjelent méltatások megerősítették hitében a festőt, hogy választása helyes volt. „A harmóniánali:, rendnek valamely olthatatlan vágya uralkodik mibennünk mindhalálunkig" - mondja Füst Milán esztétikájában. Csonka Ernő, a szelíd természetű művész e sóvárgás forrását megtalálta a természetelvűségben, a hazai, szűkebb táj kimeríthetetlen változatosságában, a Ids részletek rejtőző szépségében, a 82