Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - ADATTÁR - Szibler Imréné: Páli Szent Vince leányai Sárvárott

vár Városában 33. szám alatt lévő házunkat ... kötelezzük magunkat ... egy Ids házikápohiának beszerzésére." Bécs, 1865. február 28. Az iskola beindításánál gondot okozott, hogy a nővérek képzettségi okmánnyal nem rendelkeztek, bár Grazban az anyakolostorban több évig képezték őket, de rendjük megtiltotta a vizsgák letételét. A budai magyar királyi helytartótanács és a győri királyi főkormányszék követelte, hogy a pesti angolkisasszonyok nőképezdéjénél szerezzék meg a képesítő oklevelet. A szerzetesnők főnöke kijelentette, hogy ezt semmiképp meg nem engedheti a nővéreknek. Szenczy Ferenc püspököt kérték fel, hogy az állami szerveknél járjon el: „...a tanképesítési bizonyítvány előmutatásától felmenteni"

8 szíveskedjenek az apácákat, mivel V. Ferenc a sok huzavona miatt latolgatja a zárda beindítását. A sikeres kiegyezést bizonyítja az 1865. szeptember 2-i leltár, amely felveszi az iskola és kolostor épületben található helységeket, köztük egy kis kápolnát a toronyban lévő kis haranggal. E kápolnát, harangot az épületegyüttessel egyetemben ümiepélyes külsőségek között Szenczy Ferenc megyéspüspök szentelte fel 1865. október 1-én. A zárda első lakói 1866 elején Köves György plébános megnevezése szerint: Maria Pruimer, Genovéva Piiorissa 34 é. Vincentia Bart, Barbara Coqua 33 é. Maria Inderbizzi, Josepha Docens 25 é. Noshburga Knechtl, Barbara Docens 22 é. Zissa Toleschó, Teréza Docens 22 é. Maura Valenti, Mária Docens 16 é. Constantia Voynickij ALoysia Docens 15 é. Az első iskolaévben 334 gyermeket tanítottak 3 osztályban. Az „irgalmas nénikék" feladatkörébe a népoktatás, a helyi nyomor enyhítése tartozott. A tanításon kívül szigorú házirend mellett mosták, vasalták a zárdai és egyéb egyházi, templomi ruházatokat, ostyát sütöttek, varrtak és hímeztek. Látogatták a város betegeit és szegényeit. A földi javakban szűkölködvén, szegényes konyhát vezettek. Kápolnájukban reggel és este közös misét hallgattak térdepelve. A növendékeknek a hitoktatást, a vasár- és ünnepnapi misehallgatást, az évenként háromszori gyónást tették kötelezővé. Az 1865-ben épített kápolna az évtizedek múltán elavult, azért átalakítására kegyadományokat gyűjtöttek. A kiadások legnagyobb részét az irgalmastestvérek fedezték, mivel saját pénzükön vásároltak meg több berendezési tárgyat. Az egészen átalaltíttatott kápolnát 1894. november 21-én szentelte fel Kőberl János prépost. n 28