Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - MŰHELY - Németh Gyula: Az ember és a fa ... - Id. Palatkás József fafaragó bemutatása -

A nagy időkben, 1975-ben a Megyei Művelődési Ház faragókat keresett. Akkor megtaláltatott a fafaragó Józsi Bácsi. A velemi faház építésénél kitalálta a fal gerendáinak gyors ldárkolását. Saját gyalugépét alakította át erre a műveletre, és hozta, és adta oda, és gyorsabban épült a fal. Többet látott a látható épületnél. Az ügyet látta, a lelkekben épülőt. Ha valaki új ember jött a stúdióba, mindig Józsi Bácsihoz küldtük. Igen, ő tudta csak úgy fogadni, hogy az fogadtatás legyen. Ha valaki „nem vette fel a szagot" - ahogy ő szoleta mondani - azaz nem tudott eggyé lenni a csoporttal, egyikünk sem merte megmondani neki. „Majd a Józsi Bácsií" Igen, ő akkor is a Józsi Bácsi volt. Ha ritkán ez kellett - mert magatartása, munkája nem felelt meg - el is tudta küldeni. Velem, a Stúdió, Jóslta Bácsi, bennem egyenrangú fogalmak. Nélküle nem lett volna 20 évig folyamatosan stúdió. Ha lett volna is, nem ilyen hívogató, megtartó. Hiszem azt, hogy mmdannyiunk Teremtőjének is öröme telik benne. Hiszen Ő gyógyította meg súlyos betegségéből. Megrezegtette a „Tölgyet", megmutatta a mulandóság lehetőségét, de egyben azt is, hogy szüksége van még rá. Erejére, oltalmat adó árnyékára, lombjainak susogására, és sokszámú termésére, melyekből új tölgycsemeték sarjadhatnak. Szükség van rájuk ebben az egyre kopárabbá, Idétlenebbé váló földben. 20