Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - MŰHELY - Feiszt György: „... élményt kell adni az embereknek ..." — Beszélgetés Galambos Ferenc Iréneusszal -

MŰHELY FEISÄT GYÖRGY „... ÉLMÉNYT KELL ADNI AZ EMBEREKNEK..." - BESZÉLGETÉS GALAMBOS FERENC ERÉNEUSSZAL Galambos Ferenc Iréneuszt minden vasi lielyI történet-kutató ismeri. Határozott személyisége, mumrabírása, agilis szervezőkészsége, az \ élet - és különösen a tudomány és kultúra - valamennyi területére kiterjedő érdeklődése több mint két évtizede szinte valamennyi jelentős honismereti rendezvényünk résztvevőjévé tette. Régi adósságunkat törlesztjük azzal, hogy I a rendkívül gazdag életpályáját egy rövid beszélgetés erejéig igyekszünk felvillantani. Az életutadról szeretnélek kérdezni, az elmúlt 75 évről. Nagyon jó szüleim voltalt. Édesapám is pap akart lenni, de hátgerincferdülése miatt eltanácsolták a papi pályától, így hát ő nem, de a fia, vagyis én, pap lettem. Apám jogász volt. Budapesten élt, én is Budapesten születtem. Édesanyám német származású volt, Szegeden született, a tanítóképzőt Budapesten végezte és az Alföldre került tanítani. Én már négyévesen iskolába jártam, 3. elemis koromban, 1928-ban kiküldtek Ausztriába, 8 éves koromtól kétnyelvűségben nőttem fel. A gimnáziumot Pesten, a Bencés Gimnáziumban végeztem, a Baross u. 62-ben. Itt a cserkészet volt nagy élményem. A cserkészetnek köszönhetem, hogy bencés lettem, pap és tanár. Együtt cserkészkedtem Göncz Árpáddal is. A rendes csapatmunkán kívül többet is váUaltunk, mint amit kellett: vállalkoztunk tiszti és őrsvezető táborokban központi kiképzésekre. Örültünlc, ha másoknak segíthettünk. 1938-ban, amikor érettségiztem, kettős szent év volt Magyarországon: Szent István Idrály halálának évfordulója és az Eucharisztikus kongresszus éve. A Hősök terén nagy ünnepség volt, magam is a cserkész fúvószenekarban játszottam. 12