Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Balogh Péter: A szombathelyi evangélikus templom története

zat-vakolási mód képviseli. A gótikus jegyek mindenekelőtt a karcsú arányokban, a felfelé törő hegyes toronyban, a sarkokon alkalmazott támpülérekben, az ablakok mérműszerű kiképzésében, a kapuk feletti vimpergaszerű oromzatokban, és a színes üvegablakok alkalmazásában mutatkoznak meg. Az alaprajz illetve a belső tér világos és jól áttekinthető. Az elrendezése latinkereszt alakú, háromhajós csarnoktemplom, amely rövid kereszthajóval és egyenes „szentélyzáródással" rendelkezik. A mellékhajókat a karzat ugyan megosztja, de a világítás ennek ellenére elegendő. Eklektikus megoldásra vall, hogy a homlokzati hármas kapuból csak a középső nyílik a főhajóba, a két szélső nem a mellékhajókat, hanem a lépcsőfeljárókat szolgálja ki. A hossztengely végén a szószékoltár helyezkedik el, amely lényegében a körmendi evangélikus templom megoldásával rokon. A szószékoltár jellegzetesen evangélikus alkotás. A reformáció nem teremtett kifejezetten új templomtípust, céljai másra irányultak. Az évek során a kialakuló liturgia mégis létrehozott néhány sajátos vonást, többek közt az eszmei centrumot megtestesítő „szószékoltárt", amelyben az igehirdetés és az úrvacsora helye egyesül. Alul az erőteljes oltárasztal a ráilleszkedő oltárképpel, felette pedig a baldachüiszerűen kiképzett szószék kijelöli a templom hossztengelye végén azt a gyújtópontot, amely a tér minden szegletéből jól látható és a gyülekezet tagjai számára átélhetővé teszi a liturgiát. A templomhajó belső szélessége 13,40 m, hossza 20,80 m, a földszinti padokban 256, a karzaton 124 ülőhely van. Az építők bíztak a gyülekezet jövőjében, hiszen az avatáskor a létszám még nem érte el a kétszázat, viszont 1995 végén már 1.500 lélek tartozik az evangélikus közösséghez! A templom építészeti kialakítása nem lenne teljes és kifejező, ha nem gazdagítaná néhány társmüvészeti alkotás. Itt elsősorban a 2 m-es oltárképet kell kiemelni, amely Baditz Ottó akadémista festő jelentős műve és a felszentelésre készült el. A festmény azt a jelenetet örökíti meg, amikor Jézus a Gecsemáné-kertben a halálfélelemmel küszködik, s megjelenik előtte az angyal, hogy a tusakodót vigasztalja. Nem egészen köztudott, hogy a protestáns templomokban sem korlátozott teljesen a figurális ábrázolás, s főleg nem a lutheri irányzatnál. A képnek elsősorban a hirdetett igét kell alátámasztaiüa, így elsősorban Krisztus személyével, cselekedeteivel kapcsolatosak az evangélikus oltárképek, vagy egyéb műalkotások. A szombathelyi templomnál ezt a szemléletet erősítik a főhomlokzat hármas kapujánál a bélletívekben található domborművek, amelyek közül a középső Jézus megkeresztelését, a baloldali Jézus születését, a jobboldali pedig a feltámadást ábrázolja. Valamennyi 80