Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Balogh Péter: A szombathelyi evangélikus templom története

Schöne bécsi építész pályamunkája nyerte. Ma már pontosan nem tudni miért, a gyülekezet vezetése a Ludwig Schöne féle terv megvalósítása mellett döntött. Ennek oka talán az lehetett, hogy Schöne már tervezett templomokat a megyében, többek közt a körmendi evangélikus templomot 1886-ban, a szombathelyi zsinagógát 1880-ban, a kőszegi Jézus Szive templomot 1891-ben. Valamennyi a kor színvonalának megfelelő alkotás, amelyeket természetesen az anyagi lehetőségek nagymértékben befolyásoltak. Az anyagiak kérdése a szombathelyi templomnál is fontos szerepet játszott. Kiss János lelkipásztor, aki az egész építkezés motorja volt, minden követ megmozgatott a szükséges pénz előteremtésére. 1894. szeptember 16-án levélben fordult a városi közgyűléshez támogatásért. A pénzügyi bizottság javaslatára a város 700 forintot szavazott meg három részletben - 1895: 200 írt, 1896: 200 írt, 1897: 300 frt ~ a templomépítés céljára. Ugyancsak 1894. szeptemberében az egyházközség elöljárósága felhívást bocsátott ki, amely adakozásra hívott fel. A lelkész még a királyhoz is írt támogatás ügyében, melynek eredményeképpen a kabinetiroda 100 forintot utalt ki a szombathelyi protestánsolcnak. A gyülekezet saját vagyona, valamint az adományok lehetővé tették az építkezés megindítását. Az építési terveket 1895. elején adták be engedélyezésre Kiss János és Hübner János kérelmével. Az építő bizottság 1895. március 13-án tartott ülésén az engedély megadását javasolta, csupán a kerítés nyomvonalára tett kikötést. Az építési engedély a városi tanács 1895. március 20-i ülésén engedélyezte. A gyülekezet elöljárósága a kivitelezésre is nyilvános pályázatot hirdetett. Az egyháztanács az 1895. március 20-án tartott ülésén meghozta döntését, kiválasztva a számára legkedvezőbb ajánlatokat. Ez a megoldás ugyan lehetővé tette az árban és minőségben legkedvezőbb ajánlatok kiválasztását, de megnehezítette az építkezés szervezését és pénzügyi elszámolását. A legjelentősebb munkanemet, a kőműves és földmunkát Brenner Jánosnak ítélték, egyben ő vállalta az engedélyben a felelősséget is az építkezésért. Az ácsmunkákat, azaz a tetőzet és toronysisak ácsszerkezeteit Holczheim Károly és Fiai kapták, a lakatos munkákat Szász István, az asztalos munkákat Sass Samu, a bádogos munkát id. Ginnindl Ignácz, a szobrász és kőfaragó munkát Harkányi Ede, a festési munkát Cmarits Ferenc szombathelyi iparosok nyerték el. Néhány feladatra osztrák vállalkozókat kértek fel, így a tetőfedést a bécsi Wilhelm Radda, a cement és betonmunkákat báró Pittel Adolf cége, az üveges munkákat Kari Türcke és Andreas Seipl kapta. A vállalkozóknak biztosítékot kellett letétbe helyezni a gyülekezet pénztárába. A kellő előkészítés után a munkák megkezdődhettek. Az épület kitűzése, az el77