Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Melega Miklós: A századfordulós Szombathely infrastruktúrájáról

hatóbb és legkorszerűbb eljárásokat lehessen majd alkalmazni az útbur­kolás során, egy helyi szakemberekből álló bizottságot küldtek külföldi tanuhnányútra. A háromtagú bizottság - Szilárd Emil városi főmérnök, Trümmer János és Wälder Alajos építőbizottsági tagok - 1899 júniusában utazott Németországba. Tapasztalataikat a város később jól tudta hasznosítani. Nélkülözhetetlen volt Budapest főmérnökének, Mihályífy Józsefnek segítsége is, lényegében az ő útmutatása alapján készült el a rendezés pontos menetrendje. A városvezetés legsürgősebb feladatá­nak tekintette a vasút felé irányuló közlekedési lehetőségek javítását. E vezérlő elv alapján készítették el az ütemtervet. A kövezés 1899 júniu­sában vette kezdetét. Az év végére elkészült a Király és a SzéU Kál­mán utca úttestjének és járdáinak aszfaltozása. A személypályaudvarra irányuló közlekedés ezzel zavartalanná vált. 1899 végéig több utcában létesült útburkolat és aszfaltjárda. A következő évben épült ki a Szent Márton utca 800 méter hosszú gránit burkolata a Sabaria szállótól a te­herpályaudvarig; új makadám burkolatok, aszfaltjárdák és útburkolatok létesültek a város több pontján. 1901-ben a legnagyobb szabású munkálatok a Horváth Boldizsár tér és az Erzsébet királyné utca, azaz a városmag rendezésére irányultak. A tér körül 2-3 méter széles aszfalt járdát fektettek. Ezen belül egy-egy aszfalt kocsiút vonult végig a Király utcától a városi bérházig - a villa­mos sínek mellett -, ill. a déli oldalon a Kossuth utcáig. Az aszfalt által közrefogott középső részt a munkák során felszedett régi járdakövekkel és aszfalt-sávokkal fedték. Ezen a területen működött tovább a piac. A kövezés beosztása a sátrak elhelyezését jelezte. Az 1901-1902 folya­mán további burkolási munkálatok zajlottak, 1902 végére alig maradt burkolatlan utca a városban. Az egyes utcák burkoló anyagát az utat érő terhelés alapján válasz­tották ki. A legnagyobb igénybevételnek kitett útvonalakon ellenálló, ke­mény kőburkolat alkalmazására volt szükség. "" Gránittal a nagy forgal­mú, teherpályaudvar felé vezető Szent Márton utcát burkoltált. A bel­város 16 utcában ill. téren aszfalt burkolást alkalmaztak. Itt kisebb volt az utak terhelése, s a zajcsökkentő hatás miatt is az aszfalt volt előnyö­sebb. Az aszfalt utak védelme érdekében a teherforgalmat a tervezők a belvárost körülvevő, elkerülő utakra szándékozták terelni. Ezek az utalt bazalt-makadám burkolatot kaptak. A város 32 külső ill. mellékutcáját folyami kaviccsal terítették be és lehengerelték. Az úttestek szélessé­ge 6-10 m volt. A járdák többségét aszfalttal burkolták. A munkálatok révén a város legfontosabb utcái szilárd burkolatot kaptak. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom