Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Csorba László: Látszat és valóság - Magyarország anno -

CSORBA LÁSZLÓ LÁTSZAT ÉS VALÓSÁG - MAGYARORSZÁG ANNO ... ­Az utóbbi években a Névtelen Jegyzőnek a budapesti Városligetben ül­dögélő szobra mind népszerűbb a turistacsoportok körében. A bronzpen­nát - mellyel a mesternek mondott P. egy végtelen pillanattal korábban még a térdén tartott kódex fémlapjára rótta a soroltat - gyermeki öröm­mel, liiszi-nem hiszi mosollyal szorongatja a csodaváró idegen. A ma­rokcsiszolta fémrúd aranyos fénye éppúgy mesél a „turista-biznisz" új látványosságáról, mint a mágikus babona szívós jelenlétéről a nagyvárosi ember tudatvilágában. És miközben csattognak a fényképezőgépek, sur­rognak a videókamerák, az idegenvezető már nem Ligeti Miidós 1903­ban emelt alkotásáról beszél, hanem azt a maga néniében egyedülálló emlékművet méltatja, amely hatalmas karéjban öleli körbe az Anony­mus-szobrot a Városligeti-tó szigetén. A tréfálkozó zsivajt az elismerés moraja váltja fel: kerek száz esztendővel a koncepció születése (és ki­lencvenkét évvel a maradandó anyagokból való végleges megépítés) után is őszinte elismerést kelt, milyen szemléletes tablón sorolja fel és szer­vezi új térkapcsolatba ez az épületkomplexum ezer esztendő örökségét. A Vajdahunyad várának nevezett palotát ugyanis a történelmi Magyaror­szág legszebb műemlékeinek egy-egy jellemző részletéből komponálta egységes múzeum -kastéllyá Alpár Ignác mester. De a Vajdahunyad vára valójában nem Vajdahunyad vára ... Csupán a tavi homlokzat uralkodó elemeinek adta mintáját Dél-Erdély nevezetes várkastélya, melyet, mint az igazságos király gyermekkorának egyik színterét, különös becsben tart a nemzeti emlékezet. Azután az épület­együttes nemcsak nem az, aminek hívják, hanem az sem, aminek lát­szik. Se nem lovagvár, se nem városerőd, se nem barokk rezidencia, ro­mán templom vagy gótikus kolostor. Szorgalmas kultúrmunkások rende­zik és kezelik termeiben egy prózai, de annál hasznosabb intézmény, a Mezőgazdasági Múzeum kiállításait. A historizáló belső tereidben ott vannak ugyan a vadászat és a lótenyésztés - az épületek külsejével még talán leginkább harmonizáló - emlékei, de helyet kapott bennük az eke­gyűjtemény és a libakombinátok működése csakúgy, mint a nagyüzemi sertésipar modern eljárásai és technikája. Ez az kettősség, látszat és va­lóság állandó keveredése semmiképpen sem véletlen, hanem sokak által (5

Next

/
Oldalképek
Tartalom