Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - Nagy Árpád: A 40 éves Ungaresca múltja és jövője

és Ják). Az új helyen már nem a saját erőből szerzett fillérek, hanem a mmdig szűkös költségvetés megterhelése jelentett szülte megoldhatatlan problémát (az egyéni egzisztenciális fenyegetettségről nem is beszélve). Ezen az úton kellett haladnia a 20-25 fős, mindig megújulni képes csapatnak, amely akkor folyamatosan bizonyította azt a ma oly sokszor megmosolygott igazságot, hogy a szellemi-erkölcsi tőke anyagi hatóerővé képes válni. Ha... A feltételrendszer jellemzése helyett álljon itt csak az a tény, hogy a folyamatos és kicsinyes acsarkodások, gáncsoskodások közepette mindig akadtak olyan fuiikcionáriusok, akik nem a kultúrából, hanem a kultúráért éltek, és olyan személyiségek, akik köré képes volt közösség szerveződni és mellettük kitartani. A sok országos - ma már nemzetközi - hírű, az einlékkönyvekben megőrzött névből szerepeljen itt csak egy, Kiss Gyuláé, akinek kisugárzó ereje és segítsége nélkül még a négyéves évfordulót sem érte volna meg az Együttes. Tehát el sem juthatott vohia 1959. december 30-ig, amikor Pesovár Ernő az „Óratánc" próbáján először megjelent. Ez - főleg 1963 után - újabb problémákat okozott két szinten is. A hivatalból illetékesek drágállották a szülte jelképes összegért leutazó „pesti táncoktatót", kiadván - persze, hiába az ukázt, hogy a kérdést helyi erőkkel kell megoldani. De az együttesnek is volt min elgondolkodnia, mert a művészeti vezető nem Sikerszámok (ahogy az együttesben mondták: IBUSZ-táncok, rececék), hanem műalkotások létrehozására törekedett, ami - a tagság maradéktalan egyetértésével - meghatározta mozgásterét, szerepléseit. Ilyen erővonalak mentén, ilyen töltéssel tudott áttörni a Ids kőszegi csoport - 1968-tól az Ungaresca - az akadályokon, amelyeket a iiarodnyikság, a Nyugat felé tekintés csak súlyosbított, hogy aztán a második évtized végefelé megszűnjék a létért való küzdelem. Ez már a Pesovár-iskola, egy alkotóműhely kibontakozásának az időszaka, ami a jubileumi műsoron fényesen bebizonyosodott. Küzdelem a személyiség létéért, az általa képviselt értékekért, a soha fel nem adásért, a tisztességes versenyben való helytállásáért: ez jellemezte az Együttes múltját. S ha a jövőt nem szakaszos fogalomként, hanem a jelenben ható folyamatok összefüggő egymásutánjaként fogjuk fel, jóstehetség nélkül is megfogalmazhatók azok a kihívások, feladatok, amelyekről a következő 40 év múlva számot kell adni. A sokoldalúan fejlett szocialista embertípus kitenyésztésének a rögeszméje, amikor is a sok - korlátot jelentő - oldal időben való felismerése és át nem lépése volt a lényeg, már nem hat. A megbetegített társadalomban élő ember azonban fogódzókat keres egy gyökeresen megváltozott világban, mikor 10