Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - Rétfalvi Gábor: Egy négyszáz éves füvészkönyv

nemcsak gyűjtötték, de termesztették is azokat. Ezért a növények természetét és hasznait tárgyaló könyv kiadása nem járhatott túlzottan nagy üzleti kockázattal. Ha elfogadjuk Gulyás Pál azon megállapítását, hogy Manlius 1594 végén tért vissza Németújvárra és a Fives Könüv 1595 március közepe táján hagyta el a nyomdát, akkor meglehetősen gyors munkát kellett végeznie. A sietségnek, majdhogynem kapkodásnak, számos jelével találkoztunk. Legszembetűnőbbnek a lapszámozásbeli tévedések, kimaradások (7,, 38., 117. lapszám kétszer szerepel, a 91. és a 118. pedig kimaradt) de ez elég gyakori, majdnem típushibának számít az akkori nyomdászatban. Az ívjelzésben előforduló sajtóhibák, a szokatlanul kevés nyomdai cifra használata, a feltűnő dísziteÜenség (két alkalommal helyezett el záródíszt és csupán egyetlen fametszetes iniciálé szerepel) mind arra utalnak, hogy a könyvet a lehető leggazdaságosabban és nem különösebb gondossággal eljárva állította elő Manlius. A korábban gyakori piros-fekete nyomású címlap helyett egyszínnyomást alkalmazott, sőt a címlapot még keret sem díszíti. Mindezek olyan költségkímélő eljárások, amelyek a könyv „tömegkiadvány" voltát jelzik. Nincsenek adatok a 16. századi magyarországi könyvek példányszámára vonatkozóan. Analógiák és későbbi adatok alapján néhány száz kötetre becsülhető egy-egy kiadvány átlagos példányszáma, A korabeli nyomdászok igyekeztek a papírral takarékosan bánni. Szebenben 1 bála nyomópapír ára 9 Ft-ot tett ki 1570-ben. Egy dénárért, kb. 5 ív papír áráért, egy tyúkot lehetett venni Debrecenben. így érthető, ha Manlius a nyomtatványaiból származó makulatúrát a könyvek kötéstábláiba használta fel. Ezért valószínűleg Manlius a Fives Könüv kiadásakor annyi papírt vásárolt, hogy minél kevesebb felhasználatlan papír maradjon, s a kiadás nyereséges legyen. Mivel a könyv 36 ívből áll, ezért 1 bála, azaz 5000 ív papírból valamivel több mint 130 példányt lehetett előállítani. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy Beythe András könyvének kinyomtatásakor 3 bála papírt használt fel Manlius, azaz hozzávetőleg 400 példányban jelentette meg a Fives Könüv-öt. A 16. század nyomdászat! viszonyai között egy személy napi 8-10 ezer betűt tudott kiszedni. Manlius esetében, nyelvi nehézségei miatt, hisz alig tudott magyarul, az alsó határ a reálisabb. A könyv egy lapján kb, 1000 betű szerepel (24-27 sor, soronként 40 betű) egy ívre így 8000 betű jut. Ezért 36 ív terjedelmű könyvet 36 munkanap alatt szedhette ki Manlius. Ehhez az időhöz kell még számítani a nyomtatás, korrigálás, visszaosztás munkáját is. Érdekes, hogy a fiánál jóval nagyobb botanikai ismerettel rendelkező és már tudományos hírnévre is szert tett Beythe 15