Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATOK MEGYÉNK FOLKLÓRJÁHOZ - Koszorús Ödön: Lakner Regina meséi

PATKÓ BANDI Valamikor az 1925-ös esztendőben bontották le az Aldómányban az ösi pincét. Az épület, a régi szokásnak megfelelően lábas ház volt: szobára, konyhára, kamrára, pincére tagolódott. A konyha közepén kemence állt. A ház mellett meg istálló, fészer, pálinkafőző volt. Amikor ledobtálc a régi zsupfedelet rengeteg őz és szarvascsont került elő, aztán amikor meggyújtották a tetőt, hatalmas hosszú tűzzel égett el. Mesélték, hogy itt minden valamirevaló betyár megfordult. Patkó Bandi is gyakran jött el, ilyenkor már előre megüzente érkezését. A pincénél friss kenyeret sütöttek öreganyámék, Patkó Bandi gondoskodott a húsról: szarvasról, őzről, amiknek a lábszárcsontját feldugták a zsupp közé. Hogy miért nevezték Patkónak? Hát csak azért, mert egyszer megpatkolt egy asszonyt. Ez egy nagyon pletykás asszony volt, aki mindig rábeszélt a Bandira, hogy ilyen, meg olyan, pedig az igazság az volt, hogy csak a gazdagokat fosztogatta, a szegényeken inkább segített. Ez az asszony egyszer el is árulta a Bandit. Bizony csak az Isten mentette meg a pandúrkézre kei-üléstől. Egyszer aztán ez az asszony a vasvári vásárra ment. Sum, sötét erdőhöz ért. Az erdő szélén találkozott egy legénnyel. - Adj Isten néném! köszönt neki. - Nem fél egyedül nekivágni ennek a rengeteg erdőnek? Azt mondják, még betyárok is lakják! - Jaj fiam, az Isten áldjon meg, bizony hálás lennék ha átkísérnél. Te derék legénynek látszol. Én is hallottam hírét annalí: a gaz Bandinak, - az Isten verné meg még a fajtáját is. - Mondják, hogy az emberei is itt garázdálkodnak. - így beszélgettek az erdő széléig. Ott aztán elköszöntek. A legény még utána szólt; ha nem felejtené el, hozzon nekem egy marék patkószeget! Az asszony megvette a vásárban amit akart, és elindult hazafelé. Valahol az úton elébe ugrottak a betyárok, a Bandi emberei. Megismerték és vitték Bandi elé. - Ez volt az az asszony aki elárulta! - Hozott-e néném patkószeget? - kérdi a Bandi. - Jaj fiam, nem láttam én patkószeget az egész vásárban. - Na nézze csak, éppen altad egypár az én tarisznyámban. Belenyúlt a szép bor tarisznyába és talált is benne. - Fogjátok csak meg! - szólt a betyároknak, és patkó alakban belenyomta a szegeket az asszony sarkába. - Na most egy darabig fog emlékezni rám! Az asszony nagy jajgatva elsántikált! Híre ment ennek az esetnek, és azóta hívták Patkónak a Bandit! Különben jó lélek volt! Az ő idejében sohasem háborgatták a betyárok az Ikerváriakat! 77