Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATOK MEGYÉNK FOLKLÓRJÁHOZ

ADATOK MEGYÉNK FOLKLÓRJÁHOZ Három szerzőnk Vas megye folklórjának, népköltészetének egy-egy szeletét tárja elénk. Tóth József (A pösei sárkány) egyéni élményt megörökítő „igaz történetek" különlegessége a verses forma és, hogy ismert a szerzője (Iliás Géza néptanító), keletkezésének időpontja (1867). A történet a későbbiekben, meseként, szájhagyomány útján terjedt. Az eseménnyel egyidejűleg, majd tíz év múlva, a történetben szereplő mitikus lényt fafaragás formájában meg is jelenítették, a középkori leírások, ábrázolások szerint (pikkelyes, krokodilhoz hasonló állat, hosszú farokkal és denevérszárnyakkal). A színezett, festett, körplasztikaként kiformált főtárgy ritka a magyar népi díszítőművészetben. A pásztorművészetben csanakok fiilén, juhászkampókon vannak állatok, emberek körplasztikában kifaragva. Ritkán készülnek vallásos szobrocskák (feszületek, madonnák, szentek), de mitikus lények körplasztikaként való megjelenítése nem jellemző a magyar népi díszítőművészetre. A Koszorús Ödön által lejegyzett „Lakner Regina meséi"-ben is találkozunk a magyar népi hitvilág természetfeletti erejű személyeivel és állataival (garabonciás, halottak bosszúja, kígyók, beszélő macska), melyek általánosan elterjedt mesetípusok helyi, ikervári változatai. Komjáthy Kálmán „Körmendi népszokások" című munkája a városi folklór területéről közöl értékes adatokat. A körmendi hagyományápoló kör 1992. évi gyűjtéséből téli népszokásokat tesz közzé, a tavasziak közül pedig a húsvéti népszokásokat. A pösei két sárkány: az 1807-es és a későbbi 67