Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATTÁR - P. Hajmási Erika: Anardai Szent Kereszt-templom

A TEMPLOM ÉPÍTÉSI PERIÓDUSAI 1. Román kor A falkutatás és régészeti feltárás alapján megtudtuk, hogy: - Az egyhajós, íves szentélyű, nyugati karzatos, déli kapujú, két résablakkal ellátott falusi templomocska a 13. században kőből épült. - A három (északi, déli és nyugati) hajófal ma is része a barokk korban bővített templomnak. A középkori fal a bekötések ellenére világosan elvált mind a déli, mind pedig az északi oldalon. -A középkori templom hajójának hossza: 7,9 m volt és szentélyével együtt a mostani templom hajójában elfért volna, - A 80 cm vastag falakat bevakolták és meszelték, kívül díszítették. A templom árokkal volt körülvéve. A kibontás után vált láthatóvá a déli falban a kicsi kapu (szélessége 1,10 m), fölötte két falifülke melyektől keletre és nyugatra egy-egy résáblak volt. A keleti falifülke teljesen rekonstruálható, egy átbontás nyomával, a boltozás alatt. A nyugati falifülkében, annak pontosan a helyére ablalcot tettek. Az alsó részén áttörték. Az 1754-es vizitációkor az oltáron feltűnően sok szobrot találtak. Ennek alapján elképzelhető, hogy a déli kapu fölött Kálvária jelenet volt, a két fülkében a Szűzanya és János evangélista szobrával. Közéjük a falra festhették a keresztre feszített Jézust, mely nyomokban látszhatott a horvátok betelepülésekor, esetleg innen származik az új titulus: Szent Kereszt, de az is elképzelhető, hogy a horvátok korábbi lakóhelyükről hozták magukkal templomuk patrociniumát. A déli homlokzat nyugati részén lévő románkori ablaknak a felső, és az oldalsó (nyugati) szára előkerült. A többit a később keletkezett (gótikus) ablak „vitte el." A déli homlokzat keleti felén előkerülő résáblak felső és nyugati kávája maradt meg. A templom románkori eredetét a téglaporos, tojáshéj színű meszeléssel később a vakolat mind a déli, mind pedig az északi falon jól jelzi. A hajóban szintén rábukkantunk a románkori vakolatra. Erre a falra vitték fel a jóval lazább szövetű szürkés meszes vakolatot. A románkori karzattartó pillérek nem párhuzamosak a templom nyugati oromfalával. A pillérek fala a déli hajófallal párhuzamos. A pillérek alapozási mélysége 80 cm. Alapjuk kő, felmenő faluk két egymás mellé fektetett tégla méretű. (31xl3x7cm). A pillérek habarcsa kőkemény, sárgás, a felmenő téglaoszlopé mállékony. A románkori szentély alapfalát megtaláltuk, azonban nem maradt sértetlen, mert egy téglából épített kriptával (1780-1812) megbontották. 54