Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - HÍREK, ESEMÉNYEK - Tóth Kálmán: Magyarság - európaiság. Beszámoló a Szombathelyen megtartott XXIII. Országos Honismereti Akadémiáról

Bertalan, a „Magyarok Nyugat-Eiirópábaii" szekciót Galambos Ferenc Iréneusz alsóőri plébános irányította. A csoportmunka után a teljes Akadémia előtt ők adtak rövid összegzést. A tudósító úgy gondolta, helyesebb egy szekció ülését kiválasztani, és azon végig részt venni, mint a négy helyszínen egy-egy negyedórát eltölteni. Ezért az Erdély-szekció részletesebb ismertetése. A II. szekció munkája Sebestyén Kálmán referátumával indult, aid először Erdély nemzetközi helyzetének és etnikai viszonyainak történeti áttekintését adta. Erdély hatalmi egyensúlyi tényező volt, ma az erdélyi magyarság a politikai egyensúly fontos tényezője. A magyarság lélekszáma Erdély összlakosságához képest 1910-ben 31%, 1948-ban 25,7%, 1992-ben 20,6% körül volt. Az 1992-es népszámlás adatai szemit Románia lakosságának 7,1%-a vallotta magát magyarnak. Az RMDSZ politikája figyelembe veszi ezen etnikai realitásokat. Románia 75 éve folytatja asszimilációs politikáját. A magyarság azóta állandó defenzívában és önigazolásban van. A nemzetiségi sors a magyarokat teljesen elszegényítetté műiden értelemben. A mai román kormány nemzetiségi politikája a készülő tanügyi törvényekből látszik. Mi lehetne a kiút? Csakis az önrendelkezés kivívása, de ez csak akkor volna politikai realitás, ha a román politika lemondana az „egy nemzet, egy állam" eszméjéről - zárta referátumát a szekcióvezető. Ezután több hozzászólás hangzott el az erdélyi magyarság lélekszámával kapcsolatban. Elhangzott, hogy számuk egyházi becslések szerint közel 2 millióra, a hivatalos román közlés szerint 1,6 millióra tehető. Szó esett a tömbmagyarság mellett a szórványmagyarságról és a „szórvány szórványáról", a moldvai csángókról. Az 52 ezer moldvai csángó magyarságtudata gyenge. Talán bízni lehet egy új értelmiség kialakulásában. Ez rendkívül fontos lenne az identitástudat szempontjából. A vélemények általában megegyeztek a román politika megítéléséről. Sajnos, a Dnyeszter tol a Tiszáig terjedő Nagy-Románia víziója nem egy szúk, primitív nacionalista csoport fantáziájában él, hanem beleivódott a románság széles tömegcinek gondolkodásaim. Erdély kérdése tabu a románoknak. E törekvéseket nem szabad lebecsülni, hiszen a hivatalos politika ebből a nézetből táplálkozik és más eszközöket használ, mint Európában megszokott. A romániai forradalom eufóriájában elhangzott ígéretek a kisebbségi jogokról hazugságnak bizonyultak. Ennek ellenére nem szabad az erdélyi magyarság helyzetét érzelmi alapon megítélni. Élénk vita folyt arról, hogy a reális Erdély-kép más, mint a magyar közvéleményben élő és a sajtó által sejtetett, ezért sok vonatkozásban 94