Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Tímár István: A bethleni konszolidáció „szürke eminenciása" -Vass József politikai pályafutásának vázlata -

gazdasági és politikai elit számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Trianon által sújtott megye égető gazdasági, szociális és kulturális problémáinak megoldásához szükség vau egy „magas" pártfogóra. Elkezdődhetett tehát a kibékülés, a kölcsönös megbocsátás időszaka. 3. A MEGYE FŐ PATRÓNUSA Vass József és a megyei vezetés közt beállott jelentős változás az 1926os választási kampányban fejeződött ki legegyértehnűbben. Mindezt hűen tükrözi a „Vasvármegye" c. lapnak Vass József tevékenységét magasztaló cikkei. Lingauer, feledve a régi nézeteltéréseket, a késhegyig menő parlamenti vitákat, korábbi álláspontját magyarázva nyújtott békejobbot a miniszternek: „... az a keserves félreértés, amely a budaörsi rémítő összecsapáshoz vezetett, Vasmegye legitimistáit ama kormány ellen hangolta, amelyben Vass József is helyet foglalt. A Budaörsre következő választáson, ezért, bár egyélű tiszteletem és nagyrabecsülésem Vass József iránt akkor sem csökkent, engem is arra vezetett, hogy nekigyürkőzve, két ököllel dolgozzam a vasvári kerületből való kibuktatásert. A szombathelyi közvélemény megdolgozása természetesen nem maradt eredménytelen, a kerület mandátuma a miniszteré lett, miután óriási többséggel utasította maga mögé szociáldemokrata ellenfelét. Vass számára a megyében az elkövetkező időszak jelentette az elismertség csúcspontját. Szociális és kulturális téren kifejtett tevékenységéért, bőkezű adományaiért számos település adományozott számára ünnepélyes külsőségek keretéljen díszpolgári oklevelet. A sort. 1925. szeptember 27-én a legszűkebb pátria, Sárvár nagyközség nyitotta meg. A díszpolgári cím átadását összekötötték a miniszter támogatásával létrehozott kórház ünnepélyes megnyitásával. Érdekességképpen megemlíthető, hogy e napon a népjóléti miniszteren kívül a volt miniszterelnök, a kerület akkori országgyűlési képviselője, Huszár Károly is megkapta Sárvártól a szóban forgó elismerést. Mint ilyen alkalmakkor szokás, természetesen a politikai tartalmú beszédek sem maradhattak el. Vass miniszter miután röviden vázolta a tervezett szociálpolitikai koncepcióját, részletesen kitért a magyar társadalom egyik legégetőbbnek tartott kérdésére, a keresztény - nemzeti állam és a zsidóság viszonyának problémakörére. A beszéd hangneme egyszerre volt megbékélő, és burkoltan fenyegető: „... nem olyan értelemben tartjuk magunkat keresztény magyaroknak, hogy kizárjuk őket a társadalomból... de ne vegyék rossznéven, hogy mi magyarok elvárjuk, hog}' ők becsületes, hazafias magyar zsidók legyenek." 70