Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Molnár András: Batthyány Lajos gróf hamisított adóslevele

Hogy levelét feltöretlen küldtem vissza, az is igaz, de elfeledte Benyovszky úr említeni, hogy ez már második levele volt hozzám, holott már az elsőhői is elég alkalmam lévén nem legsimább míveltségét megesmérni, megizentem néki, hogy mivel vastag pennája emberekkel levelet váltani nem szoktam, az ő leveleitől mindenesetre megkíméltetni kívánom magamat. A liberalisticus elveket is, mint magát kifejezi, jónak látta Benyovszky úr érintett követelése támogatására alkalmazni, hanem, ha ő azon elveket csak azoknak teszi tulajdonává, kik az ő erszényét töltögetik, akkor meg kell vallani, hogy az ő eszméje a liheralismusról nagyon különös. Ezeket a kicsapongó vádaknak megcáfolására előrebocsájtván, ami magát a dolgot, s annak eredetét illeti: Még 1831. évben bizonyos bécsi kalmár, Ellenherger Károly Szombathelyen lakozó Zsoldos Ferenc ügyész úrnak két adóslevél másolatait egyiket 100.000, másikat 50.000 pengőforintokról szólókat - küldötte avégett, hogy azokat valahogy pénzzé tenni igyekeznék, egyszersmind tudtára adá, hogy őnéki 200.000 pengőforintig eféle adóslevelekről disponálni hatalmában légyen. Ez tudtomra esvén, tüstént ezen, nevemre koholt hamis adóslevelek ellen protcstatiomat tekintetes Vas megyének közönsége eleibe adtam, mint 1. szám alatt [mellékelem]. De ezzel meg nem elégedvén, tekintetes Vas megyének akkori első alispánját, méltóságos Niczky János urat, most a főméltóságú hétszemélyes tábla bíráját, mint sub No. 2. " kitetszik, megkértem Zsoldos ügyész úrnak avégett leendő felszólíttatása végett, hogy mondaná meg, kitől kapta légyen azon leveleket? Ez megvalta, hogy azokat Csápek és Ellenherger bécsi kereskedőtársaktól nyerte, kik azokat pénzzé fordítás végett hozzá küldték, és előmutatá Ellenherger Károlynak levelét, melyet 3. szám alatt ide zárok. Megkerestettem azért Bécsben tüstént Ellenherger Károlyt, kitől azon utasítást vevém. hogy azon adóslevelek most bizonyos Szirányinak. ki báró Malogyay úrnál házi tiszt, kezén volnának. Megkerestem továbbá azon Szirányit is, ki rimánkodván, meghatalmazottamat csak arra kérte, hogy nálam vetné magát közbe, hogy tekintvén gyermekeit s érzékeny kárasodását, nékie valamit adnék, miután ő azon hamis levélnek megvételével Barrach zsidó által annyira megcsalattatott. Hogy én azon így hamisnak elesmért koholmányt annak hozzám váltásával valódinak el nem esmérhettem, az természetes, és el valék hitetve, hogy Szirányi azon gonosz művel fellépni soha se bátorkodik. Ha azt Benyovszky úrnak áltadván. igazán gyónt-e, nem tudom, hanem meghatalmazó levelében, melyet Benyovszky úr az ő nyilatkozatához A. alatt rekesztett, keresetének fonákságát maga elárulja, midőn ő azon koholmányt néki oly feltétellel adta által, hogy ez bárminő áldozattal és falcidiával"

0 egyezhessen, azaz akármely csekélységet tőlem csavarni lehet, ő azzal megelégszik; már tehát csak ebből is nyilvános Szirányinak rosszlelkűsége, mert hol vagyon egy jó utakon járó ember a világon, ki midőn egy 100 ezer pengőfonntos adóslevelet egy, mint maga Benyovszky úr megvallja, esme63