Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Molnár András: Batthyány Lajos gróf hamisított adóslevele

MOLNÁR ANDRÁS BATTHYÁJNY LAJOS GRÓF HAMISÍTOTT ADÓSLEVELE Fejér megye 1843. január 16-i közgyűlésén, alig néhány hónappal azután, hogy Batthyány I^ajos gróf oldalági örökösödés folytán maga is Fejér megyei birtokossá vált, egy 100.000 forintról szóló kötelezvényt, tábláztatott be „ellene" Benyovszky Péter pesti ügyvéd, Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos korábbi híres védője. Az 1828. január 15-én kelt, Batthyány nevében kiállított adóslevél valódiságát a gróf azonban nyomban kétségbe vonta, és a megye következő, április 18-i közgyűlésére írásban is beterjesztette ellentmondását. Batthyány szerint ez a kötelezvény azoknak a Leopold Stein nevére szóló adósleveleknek az egyike lehet, amelyeknek mását néhány évvel korábban „csekély sommá pénzért" próbálták beváltani a gróf ikervári uradalmának tisztviselőinél. Batthyány akkor hiába kerestette az adóslevelek eredetijét, sem azt, sem az azokat „hitelesítő" tanúkat (Selirök Józsefet és Merkl Ignácot) nem sikerült előkeríteni, csupán annyi derült ki - a gróf szerint. -, hogy az adóslevelek egy bizonyos Barrach nevű bécsi zsidó hamisítványai. A hamisító azonban (akit hasonló tettek elkövetése miatt tömlöcbüntetésre ítélt Bécs városa) időközben meghalt a bécsi börtönben. Itt. raboskodott egy ideig az az Ellenberger Károly is, aki állítólag egy Szirányi nevű „házitisztnek" adta tovább az adóslevelet., Szirányit azonban nem sikerült, azóta sem előkeríteni. Mindezek előrebocsátásával Batthyány kijelentette, hogy a nevére szóló, ele a tudta nélkül, „bizonyosan a nevezett cégéres gonosztévő Barrach zsidónak s bűntársainak vétkes mestersége által készült" adóslevelet valódinak el nem ismeri, és kéri a hamisítvány körüli rejtélyek kivizsgálását." Az ügy megértéséhez tudni kell, hogy a hamisítványnak tartott adóslevél keltezésének idején - 1828 januárjában - Batthyány valóban adósságokba verte magát. Tette pedig mindezt azért, mert az apai örökséggel máskiilönlien pazarlóan bánó édesanyja, Skeiiecz Borbála nem látta el annyi költőpénzzel, amennyivel grófi és huszártiszti rangjához méltóan élhetett (főképpen szórakozhatott) volna. Batthyány - későbbi - véleménye szerint ezzel a családi örökség teljes kisajátítására, és fia kisemmizésére pályázó grófné maga állított csapdát a tapasztalatlan huszár58