Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Kuntár Lajos: Egy rosszul ismert vasi költő: Kimoss Endre

született 1810-ben. Meghalt Pesten 1843-ban." A halai helyét Balogh Gyula a már hivatkozott művében jól örökítette, de az évét nem: „A család sarja volt Kunos Endre az 1845-ben Fehérvármegyében, Kalózon elhalt szelíd lelkű, költő, ki ott a Zichy családnál nevelősködött." Nagy Iván és Balogh Gyula helytelen adatait számtalan könyvben, folyóiratban, újságban terjesztették szinte napjainkig, Zsámboki László hat oldalas bibliográfiát közöl könyve végén. „Kunoss önállóan megjelent művei" címmel 13 művet ír le, a „Kmiossról és műveiről" válogatásban 44 tételt közöl és felsorol 13 lexikont és bibliográfiát, valamint 21 irodalomtörténetet. A gazdag jegyzéket az „Egyebek" cím után 6 általános mű követi, így összesen 97 folyamatosan számozott tételt találunk, amelyek nagy részére a szerző a sorszámok feltüntetésével hivatkozik is. A bőséges Ktmoss-irodalom, amely bizonysága Egyházashetye második híressége országos elismertségének, késztet ana, hogy röviden felidézzük életűtját. Az országos hírnevet lírikus és újságíróként szerzett. Kimoss a jogi tanulmányai befejeztével ügyvédi vizsgát tett és számos tiszteletbeli címet: táblai jegyző, ügyész, Vas és Fejér várni egyék táblabírája, stb. öszszegyűjtve, lángoló hazaszeretetétől hajtva a sajtóban is cselekvő részese lett a reformkornak. Segédszerkesztőként előbb Széchenyihez közelálló -Jeíen/cor-nál, majd a Pozsonyban megjelenő Ilírnök-nél munkálkodott. Ez utóbbinak országgyűlési tudósítója is volt. 1838-ban Természet címmel saját természettudományi hetilapot szerkesztett és adott ki, ennek Lombok című irodalmi és művészeti melléklapjával együtt. A szerkesztésben Táncsics Mihály volt a társa, a szerzők között pedig Garay János és Vajda Péter nevét is megtaláljuk. Az Istenítélet című drámáját a Nemzeti Színház mutatta be. Versei a korabeli sajtóban és két önálló kötetben: Dalfüzér (1840) és Kimoss versei (1843) jelentek meg. Líráját a közvetlen hang tette olvasottá és alkalmassá arra, hogy többet meg is zenésítsenek belőlük. Az irodalomtörténet 1830-as évektől folyamatosan értékelte munkálkodását és örökítette nevét. A nagy tekintélyű Tolcly Ferenc például így irta le a népszerűségét: „Kimoss Endre 1810-1843 egyszerű dalaival (öszves lyránk legszebb dala ennek „Alambolygó"-jában a „Képeddel alszom el)..." Időtállónak a Bányász himnusz bizonyult, ezt ugyanis máig Kimoss szövegével éneklik. 54