Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Kuntár Lajos: Egy rosszul ismert vasi költő: Kimoss Endre

KESITÁR LAJOS EGY ROSSZUL ISMERT VASI KÖLTŐ: KUNOSS ENDRE Folyóiratunkban igyekszünk a vasi táj minden arra érdemes személyének és eseményének az emlékét femitartaiii. A közérdeklődés előterében lévőkről általában évfordulóikon, a feledésbe merülőkről pedig akkor végzünk ébresztgetést, ha valami rájuk tereli a figyelmünket. Ez történt most a Berzsenyivel azonos talajból gyökerező Kimoss Endre költővel, akinek az életrajzi adatait helytelenül rögzítették az ősforrások, aminek következtében rosszul ismerjük az egyébként nem jelentéideien szerkesztő és dalköltő életútját. Kimoss Endrét méltóképpen számontartja a sajtó- és az irodalomtörténet. Egyes források szerint 1810-ben látta meg a napvilágot Egyházashetyén. A 185 év ugyan nem kerek évforduló, mégis szükségesnek tartjuk a vasi származású költővel való foglalkozást, a reá emlékezést, mert az ez év elején Miskolcon megjelent Kunossal foglalkozó könyvet figyelemfelkeltőnek tartjuk. A miskolci könyv kapcsán végzett rövid emlék-ébresztgetéssel elsősorban az életrajzi adatokat kiváltjuk helyesbíteni, másrészt pedig tudatosítani, hogy a sokak által a dalolt verseiből idézett. „A képeddel alszom el" és a „Kitárom reszkető karomat" soroknak, valamint a „Szerencse föl!" sorral induló Bányász himnusznak Kimoss Endre a szerzője. Zsámbéki László, a miskolci egyetemi kmiyvtár-levéltár-múzeum munkatársa a magyar bányászati és kohászati szaknyelv kialakulását kutatva talált Kimoss bányászdalaira, amelyekből kötetet szerkesztett, s szerzőjük életrajzával együtt a „Miskolci Egyetemi Könyvtár, Levéltár és Műzetun Kiadványai" 24. műveként „Szerencse föl!" címmel megjelentette. Művének tárgya a borítón is olvasható: „Kimoss Endre (1811-1844) bányászdalai és a Bányász himnusz eredete." A múzeumi könyvtáros nagy gonddal összeállított 98 oldal terjedelmű művében található részletes Kimoss-életrajz ezekkel a meghökkentő sorokkal indul: „A legtöbb gond a születés évével (1810, majd később 1811), a halálozás időpontjával (1848, 1844 és 1945, május vagy június), a származással (földműves, majd jobbágy), a vallási felekezettel, amely 52