Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - ADATTÁR - F. Mentényi Klára: A meszleni római katolikus templom műemléki kutatása

17. századi vakolattöredékek alatt voltak ugyan némi, pontosabban meg nem határozható, középkorra utaló nyomok, ezek feltárását azonban a későbbi kifestés még értelmezhető részleteinek megtartása és bemutatása érdekében mellőztük. Ehhez a 13. század második felére keltezhető, egyhajós, íves szentélyű., karzat nélküli, síkmennyezetes templomhoz még a középkor folyamán felépült a torony. Ezt részben a 17. században erősen újjáépített, de az alsó szinten még meghagyott, javarészt kőből készült tornyot és a hozzá tartozó karzatot két pillér tartotta. Az első periódusból származó nyugati belső falon megtaláltuk az utólag bevésett konzolok illetve boltvállbekötések nyomait. A karzat alatti teret három boltszakasszal boltozták be. A délnyugati sarokban, a lépcsőfeljárónál lévő, nagyméretű téglákból falazott, középkori meszelésnyomokat is hordozó konzolról egykor íves keresztboltozat indult, amelynek lenyomatát a nyugati fal egy kis szakaszán még követni lehetett. A másik, északnyugatra eső konzol viszont egészen új, a 20. század második felére keltezhető. Feltehetően szintén még a középkorban, a templom északi falához egy félköríves záródású kápolnát építettek. Falazóanyaga eltér az eddig ismertetett időszakokban használt tégláktól, és a habarcs is egészen más. Egészen biztosan utólag épült a templom falához. Másodlagosságát egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy belső terében előkerült az északi hajófal egykor szabadon álló, külső, meszelésnyomokat is tartalmazó falpulére. Eredeti hosszúságát sajnos nem ismerjük, jelenlegi nyugati szakasza az 1910-es helyreállításkor készült. Az 1698. évi Canonica Visitatio jegyzőkönyve kiemeli, hogy az északi kápolnának nem csupán a szentélye, de egész tere boltozott volt. Az ásatás során a kis szentélyben oltáralapozást találtunk. A vakolatok vizsgálatát itt nagy várakozás kísérte, hiszen a forrásokból már tudtuk, hogy az apszis félkupoláján középkori figurális falfestmények előkerülése várható. A Canonica Visitatio-k 1698-tól egészen 1780-ig^ minden esetben feljegyezték, hogy „.. est coloribus a perita antiquitate illustrata referens imaginem Salvatoris ac iuxta eiiam insignio 4 evangehstarum...." A minden bizonnyal Maiestas Doixdni-ábrázolás tehát egészen a 18. század végéig látható volt. Tulajdonképpen ennek ismeretében fordult 1910-ben az akkori plébános, Török Mihály a Műemlékek Országos Bizottságához. Sztehlo meg is találta a falképeket, mivel azonban „...ezek nem freskók, hanem csak falfestmények...." voltak, „...pénzügyi fedezet hiányában ez a kibontás jobb időkre halasztatott..." Mondanunk sem kell, hogy a hihetetlenül nagy károkat okozó 80