Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - ADATTÁR - Bariska István : Sigray Jakab gróf és a Martinovics-féle összeesküvés

Gaissberg őrnagy jó emberismerő volt. Sigrayt valójában félénk em­bernek tartotta. Az is volt. Amikor megkapta Hajnóczytól a társaság sza­bályait, úgy fordította franciára, hogy mintha valamely francia szerző maximái lennének. Elfogadhatóvá akarta tenni. Egyébként a közben megismert kátéról az volt a véleménye, „hogy ezen a környéken (Kősze­gen, a szerző) csak kevés embernél találna fogadókészségre". Sigray te­hát úgy vállalta az igazgatóságot, hogy tudta, hogy dunántúli kerületi tábla körzetében lehetetlenre vállalkozott. Ez az, amit nem hittek el ne­ki. Gaissbergnek bárónak lett igaza, amikor azt mondta: „Ha valami okos revolució volna, attól nem idegenkednék; de ilyet a mi országunkban hiába várunk". Még a nemesi köztársaság eszméje is korán elvetett magnak bizonyult. Ezt Sigray gróf is tudta, de nem volt hova hátrálnia. Fogsága alatt derült ki, hogy milyen magányos. S hogy milyen önző. Fájdalmas még olvasni is, ahogy a kegyelemben reménykedve a kegyet­len közvádlónak, Németh János jogügyi igazgatónali; Spissich János zalai alispánt feljelentette, melynek eredményeképpen Spissichnek el kellett hagynia az alispáni széket. Ráadásul a feljelentést a jogügyi igazgató nem is továbbította a nádorhoz. Csak az alispán bukását idézhette elő vele. Sokan idézték már a veszprémi szökés részleteit, amikor nem merte magát felfedni a postamesternek és cserbenhagyta szolgáját. Aztán a másodalispánnak meg azt mondta, hogy azért megy Pestre, hogy feladja az összeesküvőket. Bésán másodalispán és a megye meg akarta védeni, s mint magyar nemest nem akarta kiszolgáltatni Bécsnek. Nem mert szembenézi azzal, amivé vált. S talán ezért omlott össze a halálos ítélet hallatán. Mint Martinovics is. Csak jakobinus társai maradtak hűek ön­magukhoz. Ők vállalni tudták magukat. Családja, így apja, József testvére és Antónia húga közbenjárására az ítéletnek a jószágvesztésre vonatkozó részét megsemmisítették. Az öz­vegy visszakapta a javakat. De a szigorúan aulikus család később elha­gyatta nevét a családfáról. 17 Öccséről, gr. Sigray József (1768-1830) hely­tartótanácsi titkárról életrajz is készült. Jakab ellentmondásos alakját lassan elmossa az idő. Pedig a magyarországi nemesi köztársasági moz­galom története nélküle értelmét veszti. 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom