Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - ADATTÁR - Kalocsai Péter: A 130 éve megindult szombathelyi omnibuszközlekedés története

utazhattak járműveiken, másrészt vendégcsalogató, forgalomnövelő céljuk is volt, s a vendégek számára egy plusz szolgáltatást is kívántak nyújtani. Ha valamelyik szállodában tulajdonos-, vagy bérlőváltásra került sor az omnibuszközlekedés továbbra is fennmaradt. Ez időben Szombathely fontosabb utcái, ahol társaskocsik is közlekedtek, kavicsolva voltak. 1882-ben „a legjobb minőségű sági bazaltTrachyt" törtkaviccsal szórták le a város jelentősebb utcáit, tereit köztük az omnibuszközlekedéssel bíró Fő teret, Gyöngyös utcát s a Szentmárton községen keresztül a vasúti indóházhoz vezető utat. Ezeken az utakon a társaskocsizás még nem volt igazán kényelmes. Az utazást már ekkor is nehezítette forgalomelterelés, például 1884-ben a Szombathely és Szentmárton község közötti Gyöngyös-híd átépítése, felújítása miatt. Ezért Weder István, Hainzmami János és Schübel Bertók omnibusztulajdonosok 1884. február 7-én a következő kérelemmel fordultak a városi tanácshoz: „Tekintve hogy April hó elején a Gyöngyös hidat újból fogják csináhii, és így az omnibuszok is mind a Kőszegi utczán kénytelenek a vasúthoz közlekedni, a mely pedig oly rossz állapotban van, hogy sokszor járhatatlan alázattal kérjük a tekintetes városi tanácsot, ... bazalt követ az említett utczában felhasznáhii." Kérésük meghallgatásra talált, s a Kőszegi utcában bazaltkövet terítettek szét. A forgalomelterelés okául szolgáló vashidat 1884 augusztusától ismét használhatták a közlekedők, így a társaskocsik is. Még ebben az évben megindult az ommbuszközlekedés Vas megye egy másik városában Kőszegen is. Az 1884. évi XVII. törvénycikk, az ipartörvény előírta, hogy valamennyi törvényhatósági és rendezett tanácsú város köteles többek között a rendes járati időhöz kötött személyszállítás tárgyában szabályrendeletet készíteni.

29 Szombathely rendezett tanácsú város képviselő-testületének közgyűlése 1885-ben fogadta el a szabályrendeletet „A rendes járati időhöz kötött személyszállítási vagyis társaskocsi iparról" s azt a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter is jóváhagyta. E szabályrendeletből megtudhatjuk, hogy a társaskocsi csakis azon az útvonalon közlekedhetett, amelyre az engedélye szólt. Ezt az útvonalat a kocsi mindkét oldalán könnyen olvasható betűkkel fel kellett tüntetni, akár csak a rendőrhatóságtól kapott szamot. Az üzlettulajdonos köteles volt „a rendes indulási és érkezési időt az iparhatóságnak bejelenteni, s állomás helyéről egy társas kocsit megindíttani még az esetben is ... ha a kocsin senki sem foglalt volna helyet." „Minden kocsiban könnyen hozzáférhető helyen rendőrhatóságilag láttamozott árszabálynak" kellett kifüggesztve lemiie. A városközpont és a pályaudvar között közlekedő onmibuszokon nappal 15 krajcár, éjjel 20 krajcár volt a vitel42