Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - MŰHELY - Benczik Gyula: „... A hol kell keresni? kérdésének a megoldása adja a családtörténeti kutatómunka igazi örömét..." - Beszélgetés Varga Ferenc simasági esperessel, családtörténeti kutatóval -

Ugy tudjuk, az ősök számontartása különösen a zömében kisnemesi vidékekre voltjellemző. így volt ez Felsőszopor környékén is? A Repcétől északra eső terület Sopron megyében a középkorban köznemesi térség volt. Ez onnét eredeztethető, hogy az Árpád korban a megyeszervezet kialakulása idején errefelé Sopron várának katonáskodó népei, a várjobbágyok települtek meg és szereztek maguknak birtokot. A várjobbágyoknak magasabb társadalmi állása volt, mint a várnépeknek, szolgáknak, a nemesség a későbbiekben közülük verbuválódott. A Vas Megyei Levéltárban a legrégebbi kutatási engedéllyel rendelkezik. Hogyan indult a kutatómunkája? Mindig szerettem a történelmet. 1965-re érlelődött meg bennem az a gondolat - Soós Imre tanácsára, aki az Ősi Sopron megyei nemzetségek című alapvető munka szerzője -, hogy a levéltárba bekerült családi iratokat kellene átkutatnom. Elsősorban édesanyám családja, az Adorján család érdekelt. Emlékszem az első látogatásomra a szombathelyi levéltárban. Horváth Ferenc igazgató szívélyesen fogadott, de megjegyezte: „Hát a káptalan iratai kutathatók, de valami latin tudás is kellene ám." „Valami kevés van" - mondtam, és jól tudtam, hogy elboldogulok az iratokkal, ha rendelkezésemre bocsájtják. Bizony, ez már régen volt. Ahogy a családom történetét elkezdtem kutatni, rögtön érdekeim kezdett Ujkér története is. Mire észrevettem magamat, máris helytörténeti kutatóvá váltam. Ujkér után Felszopor, Alszopor, Maldcoslietye, aztán Simaság után kutattam. Lassan három évtized kutatómunkája után kijelenthetem, hogy elsősorban levéltári forrásokon alapuló, Sopron megye régi községeinek és családjainak történetét tartalmazó adattáram jelenleg 90-95 %-os rendezettségű. Családtörténeti gyűjteményem a Vas megyei nemes családokat is tartalmazza, azonltívül jobbágyrendű családok genealógiai tábláit is eliteszítettein. Ez a kevesebb adat miatt különösen nehéz feladat. Talán ennek a terjedelmében is tekintélyes kéziratos anyagnak sorsát szeretném a jövőben megnyugtatóan rendezni. Bátorításban, segítségben nem szenvedtem hiányt: a Vas Megyei Levéltárban Dr. Kiss Máriát szeretném megemlíteni, akinek nagyon sokat köszönhetek, az Országos Levéltárban pedig Dr. Érszegi Gézát és a Történettudományi Intézetben Dr. Solymossy Lászlót. Hol jelentek meg írásai? Külön füzetben jelent meg a felszopori kis templom története 1991-ben, a zsirai kastélyról és a pusztacsaládi kehelyről a Soproni Szemlében 1987-ben és 1980-ban írtam. 20