Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)
3. szám - Salamon Nándor: Mérlegen a Szombathelyi Képtár 10 éve
kiállítása a szülőföld tartozásából csökkentett valamit az 1980-ban elhunyt, nemzetközileg is számontartott magyar szürrealista festővel szemben. Ugyancsak időszerűség diktálta Máger Agnes hazalátogatását, amely bepillantást adott emberközpontú, igényes művészetébe. Sebők Éva a fiatalabb nemzedék képviselőjeként mutatta be „tűzképeit". A samottszobrászat nemzetközileg elismert egyénisége -mellesleg (I) az első vasi Kossuth-díjas! -, Schrammel Imre keramikus visszafogott, tiszteletet, áhítatot parancsoló tárlatot rendezett, felidézve az ősi kultuszhelyek hangulatát. Ábrahám Rafael ezzel szemben életművének csaknem teljes színképét, sokoldalúságának bizonyítékait hozta haza. Az elektrografikával Joseph Kadar ismertetett meg bennünket, a műfaj hazai reprezentánsainak egyike - rendkívül kreatív alkotóként - Máté Gyula azonban a rejtélyeit is feltárta az új médiumnak. Zománcképei a múltat idézve, hasonló minősítését erősíti meg. Már a jubileumi év jegyében valósult meg Molnár Sándor keramikus kiállítása. A ténylegesen hazatérők, idetelepülök felkarolása során viszonylag rövid idő alatt számos kamaratárlatot rendeztünk. Kassai Ferenc grafikus, Ifj. Feszt László grafikus, DÖbröntei Zoltán festő, Varga Bernadett textiles, Kisléghy Nagy Ádám festő, Nagy Imre grafikus, Nagy Csaba grafikus és Tóth Lívia textiles számára bizonyára emlékezetes marad majd a képtári bemutatkozás indító ereje. Közben - természetesen - újabb Vasi Tárlatokat szerveztünk. Az utolsót 1990-ben, amikor 30 művész munkáit láthattuk együtt. (Az elsőn 21, a másodikon 24 alkotó állta meg a zsűri próbáját.) A folytatás mégis elmaradt, pedig még egy terjedelmesebb szemle - hazaialt és elszármazottak együttes fellépésével - gondolatát is megpendítettük. Két évvel később a művészek kezdeményezésére „irányzatos" tárlatnak adtunk helyet.: „A gondolat valósága - Elvont törekvések a vasi képzőművészetben 1960-1990". Számos meglepetést keltett a bemutatott gazdag anyag, s nem egy művészi kísérlet fordulópontja is egyben. Itt még harcos nonfiguratívok hamarosan a figuratív művészet „ avantgardjainak" szerepében fordítottak hátat korábbi ideáiknak. A helyi elvont kísérleteknek egyébként kevés következetes, kitartó híve maradt a porondon, inkább csak közjáték volt legtöbbjük pályáján. A képtár a szervezeti kapcsolatokat, különféle egyezmények kereteit és személyes kontaktusainkat ugyancsalt a vasi művészet propagálására, a szereplés köreinek tágítására igyekeztünk hasznosítani. A Pannónia Triennálékon megszüntettük a régi gyakorlatot, egy szült kör meghívásának ismétlődését. Minden alkalommal más-más művészt javasoltunk, így változatosabb kép formálódott a megye művészetéről. Hasonló szán17