Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

3. szám - Péterfy László: A Velemi Műhely két évtizede

szeressé váló találkozásaink lassan változtattak a helyzeten és a hangulaton, különösen altkor, amikor az előadásokat, beszélgetéseket fölváltotta a munka. Először néhány faragott oszlop készült a kopjafák-fejfák mintájára, illetve azok tanulságai alapján, melyeket közösen terveztünk és faragtunk. Ezek ünnepélyes elhelyezése után bátorságra kapva egy nagyméretű kapu vagy inkább kapuemlékmű készült, mely a magyar parasztkapuk számos jellegzetes elemét ötvözte, ma már jelképe a velemi faragótábornak. A mindenki számára nyitott kapu, melyre egy Llyés verstöredéket véstünk: „Álmodtam én egy kapuról, melyen mint csodafürdőn, aki áthalad, jött bárhonnan, szívvel, ideszakad, s nem élhet valóban, csak e helyen..." A közös tervezés és munka, ahogy az oszlopok és a kapu készült, nagy lendületet és kedvet adott a továbbialthoz. Két nyári hét Sárváron, játszótér, emlékoszlopok és a későbbi visszaemlékezések számára kifogyhatatlan anekdota- és mesélnivaló. Fedeles pad Velemben, majd fedeles híd a patakra, melynek már amúgy is rozoga kis liídját a megáradt víz elvitte. A hídon padok, hol a legkellemesebb az üldögélés veleminek és látogatónak, különösen nyári napokon, mikor a csobogó patak fölött mindig enyhítő szellő lengedez. Hosszú beszélgetések, tervek, készülő munkák vitatása, tábortűz körüli poharazgatások, éneklések, - megint csak beszélgetések hajnalig. Ki tudja, miitor következett be a fordulat, a gondolkodásban, a szemléletben, az ízlésben történt változás, - már senkit nem kellett arról győzködni, hogy a néphagyomány, a népművészet jóval több, mint szobadíszek faricskálása, vagy a kereskedelem számára szakosodott „népi iparművészet". Ügy gondolom, mindnyájunk számára, akik a velemi faragókhoz tartozóknak érezzük magunkat, a faragóház építése jelentette a legmaradandóbb élményt. Ritkán fordul elő, hogy ábrándok, tervelt, elképzelések ilyen maradéktalanul megvalósuljanak, mint a Ház. Először néhány kimustrált villanyoszlopból összerótt kástu-féleségre gondoltunk, melynek építése alkalmas tanuhnánymunlta lehet a régi építéstechnika megismeréséhez, eleink sokszázéves mozdulatainalt felfedezéséhez. Szerény tervünk nem várt megértésre talált. Az a nagylelkű támogatás, mellyel a Kulturális kormányzat, a Népművelési Intézet, a Megyei Tanács, számos Vas megyei üzem és vállalat, nem utolsó sorban az Erdészet tervünket fogadták, az elgondoltnál jóval komolyabb létesítmény építését tette lehetővé. Ebben a munkában segítettek más megyék faragói is. Eljöttek a debreceni, miskolci, győri faragószakkörök tagjai, jöttek a Fiatalok 6