Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - ADATTÁR - Dobri Mária: Szombathelyi vonatkozású vers 1756-ból

Hozz ennünk te inas, Vidos János Málttya üres tálban kezét csak héjában mártja Hol ide, hol oda Barókáját rántja de a' tormás csukát csak ugyan nem láttya A' Csányi Lászlónak tekéntete komor az italban ugyan rajta volna a' sor vagyon is előtte valami sovány bor innék de nincs mire, mert üres a' gyomor. Niczky János Uram sem mutat jó kedvet, mert meg unta gyomra már a csiga levet, a' túrós táskából egy falatot sem vet hogy ihatnék reá, még annyit sem evett. Nem hangzik a torka a' tus kiáltással nix essen, nix trinken, pörül a' gazdával nem kínál másokat a meny' hal májával jól lakhatnék bár csak vagy lisztes kásával. Sem eszik, sem iszik szegény 'Ányos Imre ez is reá talált a' Kántor péntekre sem táska, sem rétes nem jött a' kezére e sem a' két nap jön Zichy' ebédgyére. O ugyan az Inast igen jól ismeri titkon szól, hogy túrót hozna, azon kéri de ez menti magát, 's ippen nem igéri mert túró száraztó magas, el nem éri. Balog Ádám Uram, ki magad házánál meg nézed a csikót, mellyik szebb másiknál s' vigan mulatozol a tokocsi bornál most étlen, szomjan ülsz Zichy asztalánál. így vendégeskednek, sokan sokat szólnak némellyek nevetnek, mások boszonkodnak végtére magok közt nagy zajt is támasztnak mind akik eleget itanak, ettenek. Némellyek a gazdát veszik itiletre mintha fösvény volna illy kevés ebédre ennyi embert hivott két diós rétesre hallván Vajda Ádám így szólla ezekre