Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)
2. szám - ADATTÁR - Dobri Mária: Szombathelyi vonatkozású vers 1756-ból
DOBRI MÁRIA SZOMBATHELYI VONATKOZÁSÚ VERS 1756BÓL Kresznerics Ferenc, a szombathelyi királyi líceum jeles tanára, kiváló matematikus, régész, numizmatikus, könyvgyűjtő és mindenekelőtt nyelvész, a Szombathelyen töltött években tudatosan gyűjtötte a helyi vonatkozású közmondásokat, szólásmondásokat, ezek eredetét. Könyvtárának kéziratai között számos szombathelyi szerző műve megtalálható. Az összegyűjtött anyagot - készülő szótára számára - a kilenckötetes Analecta Philologica, a Hébe-kori philologiai gondolatok és az Emlékezet segítsége című kéziratába jegyezte le. Az Analecta Philologica VII. kötetében ragadja meg fígyehnünket az a vers, amely egy megyegyűlés alltalmából adott ebédet ír le. A vers végén Kresznerics Ferenc megjegyzi, Le iram Ftdő Szabó Imre Szombathelyi Kánonok Urnák kéz irásaibúl. 28 dík lOberben 1806-ban. A közgyűlés a jegyzőkönyv szerint 1756. december 13-án (hétfői napon) kezdődött. Erre az alkalomra gyülekeztek össze a megye urai, akik közül tizenkettőt Zichy János pénteken, 17-én meghívott ebédre. A 29 négysoros strófát tartalmazó vers ennek az ugyancsak szűken mért ebédnek a leírása. A költemény, ha nem is irodalmi remekmű, de a felszolgált ételek, italok szellemes bemutatása, a rímek, arról tanúskodnak, hogy szerzője ügyesen bánt a tollal. A névtelenségbe burkolózó szerző valószínűleg Rosty Ferencet rejti, alá maga is szenvedő résztvevője volt az ebédnek. Ilyen szemléletes leírást csak az adhat, alti maga is jelen volt az eseményen. Hogy Rosty Ferenc verselgeto ember volt, bizonyítja, hogy több verse található az Analecta Philologica köteteibe bemásolva. Ezek általában alkalmi versek - némelyik latin nyelven. A házigazda fösvénységét, az ebédet bemutató írást gúnyversnek szánta, hiszen maga írja, hogy nevetés nélkül aligha lehet olvasni. S valóban nagyon szellemesen ironizál az ételek, italok milyenségén, mennyiségén, a vendégek morgolódásán. Egy-egy mondattal, sorral jellemzi a vendégeket is. Kelemen István nyilván önző ember volt, hiszen a két rétes közül - senkire tekintettel nem lévén - az egyiket rögtön magának elveszi, és néhány harapással sietve el is fogyasztja. Ugyanakkor Orosz Ignác, vele ellentétben, az elvett túróstáskát háromfelé osztja, hogy másoknak is jusson. Ez ön75