Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - MŰHELY - Nagy Éva: „Egész életemben igyekeztem a szépre, jóra, becsületre és szeretetre nevelni..." - Beszélgetés Gergely Graf Ernővel -

kezett újság, a rádió sem volt fogható, ezért az eredményről akkor sze­reztem tudomást, amikor fél év múltán bementem a kiadóba érdeklőd­ni. Ez a szép kiállítású, illusztrált könyv a Bölcs Bagoly sorozatban látott napvilágot 1963-ban. Később német, majd olasz nyelvre is lefordították. Állítottam össze nyelvtani gyakorlókönyvet is 6. osztályosok számára. A 80-as években írta meg A vasi bábjátszás történetét, amit az MMIK négy füzetben jelentetett meg. Hol kezdődött kapcsolata a habozással? Már Miksaváron is báboztunk a feleségemmel 1942-től. Sajnos a háború­ban mmdenünk elpusztult, így amikor Vépre keiKutünk, az alapoknál kellett kezdeni. Szabadidőben készültek az új bábok, ruhák, díszletek. Terveink alapján egy ügyes szülő összecsukható bábszínházat is készí­tett. Népmeséket, balladákat, népdalokat dolgoztunk fel, ami alapja lett az 1948-ban megjelent Húsz magyar bábjáték című könyvünknek. Ezek­ben az éveidben sokat játszottunk mindenfelé a megyében, szép sikerrel. Felkérésre tanfolyamot is tartottunk. Nagy sikere volt kiálHtásunknak az első vasi bábjátékos találkozón 1948-ban. Az 50-es évek végétől mint bábszakreferens dolgoztam a Népművelési Tanácsadóban és sok energi­át áldoztam arra, hogy állandó amatör bábszínház létesüljön Szombat­helyen. Átmeneti megoldások voltalt, de igazán megfelelő hely még nem létezett erre a célra. 1963-ban indult meg a munka a megyei bábmű­helyben Tóth Vincéné vezetésével. Ekkoriban kezdett a színjátszó moz­galom is rohamosan fejlődni, s nekem választanom kellett a színjátszás és a bábjáték szakreferensi feladatai között. Mivel az utóbbinak már na­gyon jó szakemberei voltak a megyében, a színjátszás mellett döntöttem. Kapcsolatom a bábjátszással azonban sohasem szűnt meg. Ezt bizonyítja az a négy könyvecske, amelyekben feldolgoztam a vasi bábjátszás törté­netét a kezdetektől 1987-ig, ebben emléket állítok azoknak, akik létre­hozták a sok-sok gyermeknek és felnőttnek örömet nyújtó előadásokat. Az amatőr színjátszás már a két világháború között népszerű volt Ma­gyarországon, s kis megszakítással fennmarad iránta az érdeklődés a 60-as évek végéig. Ön mikor fedezte fel magának a színpadi játékot? Mint irodalommal foglalkozó ember, nagyon korán érdeklődtem e művé­szeti ág iránt. Tanítványainrnial már a kezdetekben is szerveztünk ját­szó csoportokat, amatőr zenei együtteseket. Vépen hamarosan élénk kulturális életet bontakoztattunk ki: tánccsoportot, zenekart, színjátszó csoportot hoztunk létre a feleségemmel. Jakon már színdarabokat is rendeztem. Minden évben volt több előadás a Vöröskereszt, Szülői Mun­kaközösség, Tűzoltóság javára. Még Schiller Ármány és szerelem című drámáját is színre állítottam. A jaki gyerekkel a Légy jó mindhaláhgot is 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom