Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - MŰHELY - Söptei Imre: „Múltamban nagyon sok öröm volt..." - Beszélgetés Szigetváry Ferenccel -

zöket, könyveket. Ez a rendelet az összes muzeális értékű, tárgyat ennek az intézménynek a tulajdonába adta. Ebben a gyűjtőmunkában vettem részt én itt a megyében. Kísértem és segítettem a fővárosból érkezett muzeológusokat, akik nem nagyon értettek a gyógyszerészeti eszközökhöz. A Gyógyszertári Központban levő és az ekkor összeszedett gyűjtemény a Semmelweis Múzeum tulajdonába került. Ennek viszont csalt töredéke került Budapestre. A többi a tulajdonjog megőrzésével, de a kezelőijog átadásával itt maradt és a megyei központban került elhelyezésre. Úgy gondolom valamilyen történeti ismeretre azért szükség volt e tárgyak, bútorok megismeréséhez. Az egyetemen volt külön gyógyszerészei-történeti tárgy? Külön tantárgyként nem, hanem a bevezetés a gyógyszerész hivatásba tárggyal együtt. Ez viszont csak a külföldi gyógyszerészet-történeti művek kivonatát mutatta be. Az itthoni történettel akkor még nem nagyon foglalkoztak, így csak néhány nagyobb jelentőségű gyógyszerész életrajzával ismerkedhettünk meg. A gyógyszerészeti kémiát pedig úgy tanították, hogy a tanult gyógyszereknek ismerni kellett felfedezését és gyártástörténetét is. Kénytelen voltam tehát önmagamat képezni. Mivel közelünkben a német szakirodalom volt a legjelentősebb, ezért amit lehetett ebből gyűjtöttem és olvastam. 1930-ban Baradlay János és Bársony Elemér ugyan írt egy A magyarországi gyógyszerészet története című könyvet, de ez nagyrészt anekdoták gyűjteménye. Tudomásom szerint nemcsak gyűjtéssel foglalkozott, hanem javította és restaurálta is a tárgyakat. Honnan szerezte ezt a tudását? Válóban, ezek a tárgyak pincékből, padlásokról, nagyon piszkosan, rossz állapotban kerültek elő. Időnként komoly ismereteket követelt ezeknek javítása, tisztítása, helyreállítása. Hogy honnan szereztem ezeket az ismerteket? Elsősorban az egyetemen szerzett kémia tudásomra hagyatkozhattam, amit ezen felül tanultam azt tudományos továbbképzéseknek köszönhetem. Ez utóbbiakra 1968 után nyílt lehetőség. Ekkor alakult meg, a soproni Patikamúzeum megnyitása aUralmából, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság hatodik szakosztályaként a Gyógyszerészet-történeti Szakosztály. Ekkor ismerkedtem meg a Semmelweis Múzeum akkori igazgatójával Antall Józseffel. Az ő és múzeuma segítségével nyílt lehetőség arra, hogy a feltárás, restaurálás és tudományos kutatások témáiban továbbképzéseket szervezzünk a szakosztály tagjainak. Az első ilyen előadássorozatra 1972ben került sor. Az előadásokkal párhuzamosan gyakorlati bemutatókon 29