Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - Rétfalvi Gábor: Egy négyszáz éves füvészkönyv

e század kiadványai között alig találunk önálló, eredeti műre. Ez volt a helyzet Melius Herbáriumával is, amelynek forrásai Galenus, Plinius, Lonicerus művei és áttételesen Dioszkoridész „De materia media" című alkotás volt. Beytlie András is megnevezi forrásait a fő doktorokat, Dioszkorideszt, Matthiolust, de Melius nevét elhallgatja. Feltehetőleg meglátta a Herboriumban Dioszkoridész hatását, az ő nevét emelte ki és nem az ő gondolatait közvetítő Meliusét. Valószínű, hogy könyvét kelendőbbnek vélte, ha címében olyan neves személyekre hivatkozik, akiknek munkássága ismert volt. Feltehetőleg Melius Péter neve azokban az időkben sokkal inkább református püspöki, prédikátori tevékenységéről s nem annyira botanikai tudásáról volt ismert. Mindenesetre a szerzőség felfogásának elég kezdetleges szakaszát jelzi az az állapot, amikor a fordító, összeállító csalt a maga munkáját emeli ki, a saját nevén adva ki a könyvet, más munkáját pedig elhallgatja. A 16. században természetes dolog volt, hogy a fordító nevéhez kötötték a művet, sőt ez volt a magától értetődő gyakorlat. Egyébként a szerzői jogdíj ismeretlen fogalom volt. A szerző munkájáért csupán példányoltat kapott az elkészült műből, azok száma a ldadó nagylelkűségétől íüggött. Beythe András könyvkiadója, nyomdásza Manlius János 1594-ben tért vissza Németújvárra.

36 A csepregi hitvitát követően, annak következményeként, úgy tűnik Manlius egyházi megrendelések nélkül maradt. Az addig szinte csalt vallásos és tudományos jellegű munkái helyébe népszerű, szórakoztató kiadványok léptek. Megrendelések hiányában saját vállalkozásban adta ki termékeit. Óvatos üzletemberként már korábban megjelent, főként kolozsvári és debreceni munkák utánnyomását végezte. Számára és a kortársait számára is az anyagilag sikeresnek bizonyult könyvek ismételt kiadása magától értetődő, elterjedt üzleti fogás volt.

38 Az ország politikai, gazdasági, társadalmi, vallási, kulturális megosztottsága az egyes könyvek hatását csalt szűkebb területre korlátozta. A kiadó székhelyétől távolabb eső régiókban ez a hatás csak felszínesen érvényesülhetett. Az országnak ez a megosztottsága tette érthetővé és lehetővé az utánnyomások nagy számát. Ezért talán nem lehet véletlen, hogy a Beythe-féle könyv szintén kolozsvári eredetet mutat. A „Fives Könüv" megjelentetése, bár nem utánnyomás, Manlius „népnyomdász" korszakára esett. A 16-17. századból fennmaradt kézhatos orvosló könyvek nagy száma jelzi, hogy ebben az időben erőteljes igény jelentkezett az ilyen jellegű művek hánt. E művek szerzői saját ismereteik, tapasztalataik alapján, saját szükségleteik kielégítésére állították össze őket. Az orvostól és gyógyszertől távol eső helyen élő emberek jobbára gyógyfüvek segítségével igyekeztek bajaikat orvosolni, így 14