Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

2. szám - Rétfalvi Gábor: Egy négyszáz éves füvészkönyv

nika irányába, Beythe István botanikai ismereteit részben a Sárváron lévő, országosan is híres kertben, részben pedig már mint németújvári udvari lelkész, a Clusiussal való együttműködésben bővíthette. Ennek eredményeként születhetett meg Németújváron, Manlius nyomdájában 1583-ban a „Stirpium nomenclator Pannonicus", amely a növények magyar népi elnevezéseit is tartalmazza. A 16. századi magyarországi könyvtári állományok vizsgálata bizonyítja, hogy ebben az időben megváltozott az olvasás társadalmi funkciója. Megjelent és egyre gyarapodott a szellemi érdeklődésből, kedvtelésből, a világ jobb megismerésének szándékából vagyis reneszánsz kíváncsiságból olvasók száma. A könyvgyűjtemények listáiban, katalógusaiban mindenütt megtalálhatók a különféle tudománybeli szakmunkák és orvosi szaldtönyvek is. Számtalan bibliotékában voltait fellelhetők a herbáriumok, füveskönyvek. Am a középkor óta a tudomány nyelve a latin volt. így viszonylag Ids számú olvasóközönség igényelte létrejöttülcet. Mivel nélkülözhetetlen ismereteket tartalmaztak, anyanyelvre való átültetésük egyben a nem irodalmi jellegű magyar nyelvű művelődés kezdeteit jelentették. Ilyen szempontból is rendkívüli értékes Melius Péter 1578-ban megjelent munkája, mint az első magyar nyelven írt Herbarium.

1 De Melius műve nem kizárólag a köznépnek szánt gyakorlati kézikönyv, ahogy erre a magyar nyelviségből következtetni lehetne, hanem egyben tudományos igénnyel Összeállított természettudományi kézikönyv. Mint a kutatás bizonyította, erre a kézilíönyvre támaszkodott Beythe András, amikor megírta „Fives Könűv" című munkáját. A negyedxétalakú, 144 levélből álló kötettel 1595. március 16-án készült el. A címlapon megemlíti, hogy magyar nyelven írta művét, forrásul a fő doktorokat, Dioszkoridészt és Matthiolust nevezve meg. A címlap verzóján egy latin nyelvű epigramma és egy distichon található. Az epigrammát „ad lectorem studiosum medicináé" vagyis a gyógyítás iránt érdeklődő olvasóhoz címezi, a distichonban pedig jövendő kritikusaihoz szól: Tettem, ahogy tudtam Tudtam, mert istennek ajánlottam Tedd jobban, ha tudod, istentelen irigykedő. A következő levélen a magyar nemzetből való keresztyén olvasónak ajánlja munkáját. Büszkén hangoztatja, hogy nem tartott igényt a könyv kiadásánál senki tekintélyére és támogatására, hanem „közönséges képpen" akarja ezt a munkát kibocsátani. Ezért kéri az olvasót, ha tetszik neki a munkája használja, viszont „...ha nála nélkül el lehet, hadgyon 11