Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Zsámbéky Monika: Ars Savaria

ARS SAVARIA A vasi művészeket bemutató reprezentatív kiadvány megjelenése az 1993. év fontos kulturális eseménye volt. A könyv tervezői, megalkotói és szereplői nem kis büszkeséggel ünnepelhették magukat és egymást a jól sikerült tavaszi szakmai bemutatón, hiszen örvendetes tény, hogy a jelen nehéz helyzetben, amely a kultúra minden területét komolyan sújtja, ilyen nagyszabású (méretben és kivitelben mindenképp) kötet kiadását sikerült elérnLA városi önkormányzaté az érdem, hogy vállalta a nem csekély nyomdaköltség terhét. Hasonló összefoglaló művészi albumot korábban nem adtak ki, az érdeklődők leginkább a megyei vagy országos kiállítások katalógusaiból tájékozódhattak. A jelen kötet nemcsak a hazai, hanem a külföldi közönséghez is szól, hiszen négy nyelvfen (magyar, angol, német, olasz) jelent meg teljes fordításban. Wagner András polgármester bevezető sorai után dr. Lőrincz Zoltán művészettörténész írt rövid ismertetőt Savaria-Szombathely történeti és művészeti emlékeiről. Sajnos már az első bekezdés bosszantó sajtóhibáktól hemzseg, ami az idegen nyelvű fordításokban is többé-kevésbé megismétlődik (babeni kultúra a badeni helyett, „deserta Doirum" a „deserta Boiorum" helyett, „colonia Diri Claudii Savaria" a „Colonia Divi Claudii Savaria

M helyett, Saus a Savus folyónév helyett). A város bemutatásának súlypontja a római és barokk kori virágzás idejére esik. Savari a emlékeinek ismertetésében két ponton kell helyesbítenünk a szerzőt. A székesegyház melletti romkertben található nagyméretű mozaikpadlós palota nem a szent Quirinus vértanú tiszteletére épített bazilika, ahogyan azt a háború előtti feltárás idején vélték. A kegyes hagyománnyal szemben Szent Márton szülőháza nem állhatott a mai Szent Márton templom helyén, mivel ott római temető terült el. Kár, hogy a szerző kizárólag az egyébként kitűnő KádárHorváth-Géfin: Szombathely monográfiájából (1961!) merített, s nem ismeri a későbbi várostörténettel foglalkozó kutatásokat, amelyek az említett helyeken megváltoztatták a korábbi feltevéseket (Isd. főként Tóth Endre, Kiss Gábor munkáiban). A barokk kori nagy építkezések és kulturális fellendülés tárgyalása bőven kapott helyet, ami a létrejött művészeti együttes ismeretében jogos, de egy ilyen, a kortárs képzőművészetet propagáló kötetben túlzottnak érezzük azt a részletességet, amivel a püspöki palota és a székesegyház falképsorozatát elemzi. A város 19. és 20. századi művészeti életének legfontosabb mozzanatait érinti, de a legújabb törekvéseknek kevés helyet szentel. 92