Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - IN MEMORIAM - Hargitai József: Életművében él tovább —Emlékezés Musits Jenőre—

köre volt. A puszta tenyerénél nem volt egyebe, amikor a munka megvalósításához fogott. Gyakorlati oktatást bevezetni, amikor nemhogy egyetlen gép, de még egy talpalatnyi hely sem volt hozzá?! Mégis az országban az elsők között teremtette meg a technikai nevelés-képzés feltételeit iskolájában. Rejtély, hogyan szerzett rövid idő alatt 100 ezer forintot (mekkora pénz volt ez akkor!), 100 ezer téglát és 50 m

3 homokot az építkezéshez. Pedagógusai rakták a falat egy építőmester irányításával. O maga is velük izzadt, keverte és hordta a betont, a maltert: és a műhely kész lett! Másban is kezdeményező volt; az országban az elsők között létesített orosz nyelvi tagozatot iskolájában. A nevelést az alapoknál kezdte. Fegyelmet, rendet követelt a tanulóktól, tanároktól egyaránt. Tehette, mert ő maga is fegyelmezett ember volt, és tehette, mert a nevelésből ő maga is éppúgy kivette a részét, mint bármelyik nevelőtársa. Sőt: a példamutatásban élen járt. A legkorábban ő érkezett az iskolába. Nézte, figyelte a tanulók bevonulását, s aki nem köszönt, ő köszöntötte. Nem azért, hogy megszégyenítse, hanem mert az volt a hitvallása, hogy a tanulót mindenre —ha kell a köszönésre is— az adott pedagógiai szituációban kell megtanítani. „A rend, a fegyelem és a pontosság": ez volt a hármas „jelszava". Csatasorba álltak mögéje pedagógustársai, mert felismerték igazát. Es ha valamiért — éppen követelmény támasztásáért szerették. Pedig egyenes és szókimondó volt. Nem tűrte a besúgást és a pletykát. Megyeszerte beszéltek igazságszeretetéről. Nem kivételezett. Saját magával a legkevésbé. Puritán, sőt aszkéta életet élt. Az iskolában lévő szolgálati lakást nem vette igénybe. Az egyik szertárat alakította ki magának lakószobává, amelyben még a fűtést sem engedte meg. Télen-nyáron nyitott ablaknál pléddel takarózva aludt. Éjfélig világosság szűrődött ki igazgatói irodájának ablakán; szinte minden nap késő éjszakába nyúló órákig dolgozott. Munkabírását sportos életformával alapozta meg. Kilómétereket gyalogolt, az erdőt járta. Késő öreg koráig -egy szemműtét vetett ennek a szokásának véget— minden nap megtette kerékpárral az utat Kőszegig és vissza. Nem volt beteg szinte egész életében. Állandóan képezte magát. Tanítói okleveléhez biológia-földrajz szakos tanári diplomát szerzett. 1970 augusztusában vonult nyugdíjba, de sok szép tervét éppen nyugdíjas éveiben sikerült megvalósítania. Késő öreg koráig dolgozott, kutatott: az SZMT könyvtárában és a levéltárban bújta a könyveket, iratokat. A 80-as években szinte nem múlt el év, hogy ne írt volna egy-egy dolgozatot, tanulmányt a pedagógiai pályázatokra. Saját családjának történetét 1848-tól dokumentumok alapján regényes formában feldolgozta. (Bizonyára ez is a hagyatékában van.) 85