Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - IN MEMORIAM - Hargitai József: Életművében él tovább —Emlékezés Musits Jenőre—

minden csínját-bínját, az ifjúsággal és a felnőttekkel való bánni tudást, a népművelés módszereit, alapos jártasságot a gazdaságtani ismeretekből. Ebbeli felkészültsége tette őt képessé arra, hogy pályájának mindhárom állomáshelyén különleges gonddal foglalkozzék a falusi és városi tanulóifjúság gyakorlati oktatásával, politechnikai nevelésével. A tanítói oklevél megszerzése után mintegy 30 helyre küldte el pályázatát. Szerencséje volt: a Rábagyarmaton megüresedett álláshelyet sikerült elnyernie. Legendát említettem róla. A legendának azonban igaz valóság az alapja. Erről akkor győződtem meg igazán, amikor decemberben írásomhoz anyagot gyűjtöttem Rábagyarmaton. Rajongással és szeretettel beszélnek róla. Utódai a tantestületben pedig valóban jó pedagógusok, akik hagyatékát, munkájának, nevelő tevékenységének értékeit lankadatlanul ápolják, és most már, emlékét növelik az időben. Szép gesztus, helyesen felismert cselekedet, elődjüknek meg saját maguknak is jót tesznek vele. Musits Jenő pedig a faluban végzett másfél évtizedes munkájának feltornyozott eredményeivel rá is szolgál erre. Háklár Gyuláné (Páli Vilma) emlékezik arra, hogy az ő gyermekkorában 3 tanító volt a faluban. Közülük —ahogy az évek múlnak— egyre élénkebben Musits Jenőre emlékezik. Sosem felejti el, hogy a tanító úr Dolgos Józseffel és vele minden nap, tanítás kezdetén elénekeltette a „Szülőföldem szép határa" című dalt. Emlékezetesek gyakorlati foglalkozásai, kézimunka órái, az agyagozások, népi faragások. Hazafias szellemű pedagógus volt — mondja; felejthetetlenek a hősi emlékműnél tartott március 15-i, október 6-i ünnepélyei, emlékbeszédei. Emlékezik katonás tartására, arra, hogy a szünetben mindig közöttük volt és fegyelmet tartott. Szerette a sportot, fiúkkal, lányokkal egyaránt megkedveltette a falu közelében lévő hegyekben a síelést, szánkózást, a Rába jegén a korcsolyázást. Leventeparancsnok volt, tagja a tűzoltó egyesületnek és más szervezeteknek. Dalárdát szervezett, sikereik voltak megyeszerte a Munkás Dalostalálkozókon. Színjátszócsoportot alakított, évente 3^4 színdarabot is előadtak. Tevékenységével —a Kálót keretében— kibontakozott a Gyöngyösbokréta-mozgalom. Megindult a rábagyarmati népviselet kutatása, gyűjtése. Múlhatatlan érdemei vannak a néprajzkutatásban. A faluban minden kamrát, padlást felkutatott, megjárt, gyűjtötte a régi életforma emlékeit, tárgyait. Néprajzi írásait, rövid pedagógiai tárgyú értekezéseit a Dunántúli Tanítók Lapja szívesen fogadta, a levente életet bemutató dolgozatai pedig a Nemzetnevelésben jelentek meg. Feldolgozta és tömör formában megírta Rábagyarmat történetét is. Eredményesen munkálkodott a nyelvjáráskutatásban. Ehhez ösztönzést a Magyar Nyelvőr szerkesztőjének, Beké Ödönnek a levele adott. O kért tő83