Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - IN MEMORIAM - Hargitai József: Életművében él tovább —Emlékezés Musits Jenőre—

IN MEMÓRIÁM ÉLETMŰVÉBEN ÉL TOVÁBB -EMLÉKEZÉS MUSITS JENŐRENem is tudom, mióta ismertem. Személyes megismerkedésünk előtt, jó másfél évtizeddel —mint vidéki pedagógushoz— eljutott már hozzám a híre, hiszen legendák keringtek róla. Aztán valamikor a 70-es évek elején, egy szakszervezeti funkcionáriusi értekezleten találkoztam vele. Akkor már egy-két éve nyugdíjban volt. Az arányos, de alacsony termetet a feszes, katonás tartás mintha egy fejjel növelte volna meg. A boltozatos homlok alatt a szemek sugara bizalomgerjesztő. Az értelemtől és bölcsességtől csillogó szempár azonban röntgensugárként világította át azt, akire rászegeződött. Tekintetével bűvkörébe tartotta az embereket. Ehhez párosult még a száj szögletében folytonosan bujkáló nyájas és bátorító mosoly, mely vonásaira —késő öregségében is— kiegyensúlyozottságot, derűt varázsolt. Amikor felszólalt, csend és tisztelet vette körül. Nem azért, mintha öregnek látszott volna. Sőt nem csak akkor, hanem hosszú évekig még dinamikus és friss volt. Kortalan. Csak életének utolsó esztendeiben látszott meg rajta a fáradtság és az öregség. De még ekkor is -életének utolsó napjaiig- tevékeny volt, szellemileg friss, fizikailag aktív. Megragadott, hogy lakonikus rövidséggel szólt. Főleg élőszóban jelzőtlenül, díszítés nélkül fejezte ki magát. Hatalmas emberismeret fejeződött ki beszédében, óriási tapasztalati tudást görgetett. Evek múltával még szembetűnőbb jellemvonásává érlelődött az a tulajdonsága, hogy minél kevesebb szóval értesse meg magát. E mögött sohasem fáradtság vagy érdektelenség volt. Ellenkezőleg, feszült figyelem és koncentráló képesség. Megbeszéléseken, kimerítő értekezleteken mindenkire érdeklődéssel figyelt. O maga azonban keveset szólt, mintha ezzel is érzékeltetni kívánta volna azt, hogy ő már megengedheti magának a hallgatást. Es valóban igaza volt: neki a hallgatásában is több volt, mint némelyik felszólalónak a hosszú és unalmas fejtegetésében. 81